Görög portrék című sorozatunkban a “láthatatlant” igyekszünk kicsit közelebb hozni. Hiszen, ahogy az egri illetőségű Gárdonyi Géza is mondta:
“Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

Sok más munkája mellett már a kezdetektől tagja egy olyan kezdeményezésnek, mely melegséggel tölti meg a rideg, félelemmel teli kórházi folyosókat, nevetéssel oldja fel a betegségtől riadt, kétségbeesett gyerekeket. Sok gyönyörű hivatás van, amit egy művész a magáénak tudhat, egy azonban bizonyos: bohócdoktornak lenni a legszebbek közé tartozik. Efstratiádis Stratos-szal beszélgettünk.

A kis Stratos szülei társaságában

Milyen volt a te gyerekkorod?

Görög szülők gyermekeként Budapesten születtem. A szüleim már itt találkoztak. Édesanyám, Panajota a nővérével, Szultánával érkezett, és nevelkedett együtt több száz árva gyerekkel különböző intézetekben (Balatonalmádi, Balatonkenese stb., majd Hűvösvölgybe került, több más magyar árvával). Édesapám, Fotisz, a nagymamámmal és a testvéreivel Tótkomlósra került, ahol magyar családoknál helyezték el őket, az apai nagypapám később csatlakozott a családhoz a Vöröskereszt segítségével, Csehszlovákiából. Édesanyám ipari tanuló volt, varrónő lett. A dohánygyári ünnepségek során ismerkedtek össze, ott szerettek egymásba, majd kilépve a szűkös dohánygyári keretek közül a szüleim Angyalföldön, a család másik része pedig Pestlőrincen kezdett új életet. Két gyermekük született, én és a 8 évvel fiatalabb húgom, Vasziliki. Sajnos édesapám hosszú betegség után, 11 éves koromban elhunyt, így számunkra lehetetlenné vált a görögországi visszatelepedés. Én elég félénk, bátortalan gyerek voltam, olyan, aki inkább elvonult írni, rajzolgatni. Mindig vonzott a művészet, a film, a színház, az iskolában pedig, ahová jártam, rendszeresek voltak a színjátékok és a bábelőadások, amelyeknek én is lelkes szereplője lettem: s noha a táblához kiállítva felelni sosem szerettem, mégis ráéreztem, hogy milyen élvezet más bőre mögé bújni játékból, ahol félelem nélkül megnyílhatok.

A tervezőasztalnál

Ez vezetett a művészi pályára?

Szülői részről nem találtak támogatásra a művészi ambícióim, jobban szerették volna, ha egy biztosnak tűnő irodai állást választok, így építőipari vonalon kellett tovább tanulnom, bár elég távol áll egymástól a műszaki rajz és a művészet. 10 évig a Mélyépítési Tervező Vállalatnál dolgoztam, mellette kezdtem el a hobbimnak élni. Először a görög tánc világa varázsolt el, tagja lettem a Syllogos akkor alakult Omikron nevű tánccsoportjának, majd a következő igazán fontos hatás 1984-ben, a Játékszínben ért, ahol – egy országos fesztivál keretében – édesanyámmal néztünk meg több pantomim előadást, ami elvarázsolt. Jelentkeztem is a meghirdetett képzések egyikére, mert elbűvölt az, hogy csupán egyetlen gesztussal vagy mozdulattal mennyi mondanivalót lehet kifejezni. A Pingvin Pantomim Együttes stúdiójának többéves kurzusa nagyon összetett volt, mert a mozgásos órák – a balett, az akrobatika, a pantomim – mellett többek között színháztörténetet, anatómiát is tanultunk.

A görög tánc bűvöletében

Merre vitt az első utad?

Három-négy társammal, akikkel együtt végeztük el a stúdió képzését, és szereztünk ORI engedélyt – bár maga a Pingvin Együttes felbomlott – és az Együttes egyik vezetőjével több előadást is létrehoztunk a Szkénén, az Egyetemi színpadon, és ezekkel, valamint más etűd- és mesedarabokkal jártuk az országot. Életem legszebb időszakai közé tartoznak ezek az évek, akkor nyíltam ki igazán!

El is hagytad az építőipart?

Szergej szerepében

Nem, kezdetben együtt csináltam a kettőt. 8-tól 4-ig dolgoztam az irodában, majd otthon összeszedtem a tanórákhoz, próbákhoz, előadásokhoz szükséges felszerelést, és indultam is tovább.  Kezdetben 1-2 órás elfoglaltságként indult ez a napi munka után, de a végén 4-6 óra lett belőle. Aztán több más színházi stúdióba is elvetődtem, hiszen rengeteg nyílt akkortájt, mint pl. a Stúdió K. A Pinceszínházban is kipróbálhattam magam, szöveges szerepekben is. 1990-ben aztán megszűnt a vállalat, ahol dolgoztam, de úgy adta Isten, hogy még a megszűnés előtt olvastam egy újsághirdetést, hogy az Operaházhoz és az Erkel Színházba statisztákat keresnek, nekem pedig mindig az volt az álmom, hogy színházban létezhessek. Persze, a mozgásszínházi múltam után, mikor 45 percen át kellett mozdulatlanul állnom alabárdosként, volt, hogy újra átgondoltam ezt, de aztán árnyaltabb lett a kép, hiszen egy olyan széles repertoárral rendelkező színház, mint ez is, számos lehetőséget kínál, így különböző karaktereket, kisebb-nagyobb néma szerepeket formálhattam meg a színpadon, és olyan csodás balettelőadásokban is részt vehettem, amiket Seregi László koreografált (Spartacus, Rómeó és Júlia, Makrancos Kata stb.). 1990-től egészen 2012-ig dolgoztam az Operaház – Erkel Színház segédszínészeként. Ahogy telt az idő, a segédszereplők egyik vezetőjévé „nőttem ki” magam, de 2012-ben egy kormányrendelet hatására nagy leépítések történtek, azóta külsősként erősítem a csapatot. Nagyon szép emlékeket őrzök! És lehetetlen felsorolni is az összes nagyoperát, mert a Toscától a Nabuccón át, a Rigolettótól a Faustig vagy az Aidától az Álarcosbálig szinte az összes darabban játszottam, sokszor több szerepet is egy előadáson belül! Imádtam a nagyoperetteket is, a János Vitézt, A Cigánybárót, A mesés Pomádé királyt, vagy A denevért, amellyel még Japánban is megfordultunk. De akárhogy nézzük, ezek a kis szerepek, a szinte láthatatlan csavarok a hatalmas gépezetben akkor működnek jól, ha szinte észrevétlenek. Emellett kezdtem el “bohócdoktorkodni”, ami mégiscsak főszerep a kórházi betegágyak mellett.

Honnan jött az ötlet?

1992-ben nősültem meg, és született két lányom egymás után, akik ma már felnőttek. A nagyobbik lányom, Zoé folytatta a színházi vonalat, a Vígszínházban rendezőasszisztensként dolgozik, de a kisebbik lányomban, Dafniban is van művészvéna: nagyon tehetséges, táncolt a Helidonaki Táncegyüttesben is, sok éven át.

Stratos lányaival, Dafnival és Zoéval

A történet 1996-ban kezdődött, mikor a nagyobbik lányom 2 éves volt: játék közben megsérült egy csúszdán, és enyhe agyrázkódással kórházba került. Miközben a folyosón izgultunk érte, hallottam, ahogy a kórtermek egyikében felsírt egy kisgyerek. Nem az én lányom sírt, de szíven ütött, hogy vannak ott olyan gyerekek, akikkel nem foglalkozik senki. Ez az élmény villant be nem sokkal később, amikor az Operaházban megláttam egy plakátot, amely arról szólt, hogy az osztrák Rote Nasen Clowndoctors Alapítvány Magyarországon is el akarja indítani a bohócdoktor programot. Jelentkeztem, és sikerült is bekerülnöm az első 8 fő közé, akiket 36 művész közül, több napig tartó procedúrával válogattak ki, majd több mint fél éves műhelymunka után léphettük át a kórház küszöbét, azóta is folyamatosan képezzük magunkat. Így indult el a bohócdoktori karrierem. Később aztán a projekt Magyarországon is önálló lábra állt, és létrejött a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány. Számomra ez hobbiként indult, a szabadnapjaimon, hétfőnként kezdtem el ezzel foglalkozni, aztán a próbák és előadások közti szünetekben is mentünk, ha belefért. Az akkori bohócpárom Megyeri Marika volt, az Operettszínház művésze.

Egészen pontosan mit csinál egy bohócdoktor?

Dr. Szamóca-Sztracsatellával

A legfőbb dolgunk az, hogy mosolyt csaljunk a gyerekek arcára, kizökkentsük őket a rideg kórházi környezetből. Nem az a feladatunk, hogy a betegséggel foglalkozzunk, nekünk az egészséges részüket kell erősítenünk, ami hat az immunrendszerükre, így gyorsabban tudják legyőzni a betegséget. Minden bohócdoktornak más az eszköztára, megvan a saját karaktere, attól függően is, hogy milyen az előképzettsége. Van köztünk táncművész, színész, zenész is, van, aki hegedül, bábozik. Visszagondolva gyermekkorom nagy bálványaira, mestereimnek leginkább Alfonzo-t és Rodolfo-t tartanám, így én a legszívesebben bűvésztrükköket mutatok, elvarázsolom, majd visszavarázsolom a gyerekek személyes holmijait vagy a sajátomat.

Mennyire nehéz utat találni a gyerekekhez?

Általában ketten vagyunk, az eredeti elképzelés szerint egy nő-férfi páros, az „anya” és az „apa”, mert sosem lehet tudni, hogy a gyerekek számára ki a szimpatikusabb. A tinédzserekkel nehezebb megtalálni a hangot, hiszen ők már nem gyerekek, de a nevetés ragadós, ha meghallják, hogy más nevet, ők is kíváncsiak lesznek. Nekünk arra kell antennákat növeszteni, hogy kinek milyen igénye van. Nem erőszakoskodunk, minden önkéntes alapon megy, van, hogy a szülőkkel kezdünk el játszani, s a gyerekek emiatt kapcsolódnak be a játékba, néha viszont egy szappanbuborék is elég. Olyanok vagyunk, mint Rambo, felszerelkezünk különféle fegyverekkel, és a helyzettől függ, hogy melyiket kell bevetnünk. Én imádok szájharmonikázni, ukulelézni, és mókás, mikor a szülőket is bevonva adjuk elő a gyerekek kedvenc dalait.

Hogyan fogadnak az orvosok és a nővérek?

Hatalmas öröm, hogy nagyon szeretnek minket, ma már külön hívnak, díjakat, elismeréseket is kapott az Alapítvány. Együttműködünk az orvosokkal és a nővérekkel, hiszen mind azért vagyunk ott, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Általában párokban megyünk, de például az Intenzív Mosoly program keretében már a bohócdoktor egyedül dolgozik. Korábban volt egy külsős segítő, aki a bohócdoktorok érkezését megelőzően a kórházban kapcsolódott a nővérekhez, orvosokhoz, felmérve a terepet, melyik gyerekhez lehet odamenni, mit kell tudni aznap. Ma már a bohócdoki végzi ezt a feladatot is. Ma már a bohócdoktornak a műtét előtti felkészítésben is komoly szerepe lehet: oldja a beavatkozás miatt érzett feszültségét a gyerekeknek és a szülőknek. Vannak, akik egészen a műtőajtóig kísérik a gyerekeket, vannak, akik azon is túl. Tudományosan is bizonyított tény, hogy milyen erős gyógyító hatása van a nevetésnek, mennyivel hamarabb épülnek fel a gyerekek. Ezt egyébként magam is megéltem, amikor egy erősen köhögő gyermeknél húsz percet töltöttünk a Pulmonológián, a látogatásunk alatt egyáltalán nem köhögött, csak nevetett. Rengeteget tud adni egy-egy ilyen élmény!

Azért amennyire gyönyörű, annyira nehéz hivatás is ez…

Igen, ezért nekünk is van segítségünk, havi rendszerességgel pszichológus segít feldolgozni a kórházban szerzett élményeket. Emellett folyamatosan tanulunk, képzésekre, workshopokra járunk. Egymással is igyekszünk tartani a kapcsolatot, korábban a személyes, most az online térben rendezett „találkozók” alkalmával. Egyébként nyaranta az ország összes bohócdoktorával közös nagy nyári tábort tartunk, de olyan workshopok is léteznek, ahol a Red Noses Family különböző tagországainak a bohócdoktorai is találkoznak!

Az új helyzet pedig új kihívásokat állít elétek…

Igen. Mivel jelenleg nem járhatunk a kórházakba, kidolgoztunk egy online programot, amelyet a honlapon keresztül lehet igényelni, ez az online bohócdoktori vizit, ezáltal az otthon betegeskedő gyerekekhez is eljutunk. Ez a megoldás ugyan nem olyan erős, mint a személyes jelenlét, de sokat tud adni. Korábban is gondot jelentett, hogy a telefonjaikba bújó gyerekek figyelmét felkeltsük, talán ez megoldás lehet erre is.

Dr. Bakival a klinikán

És ahogy említetted, a bohócdoktor főszerep…

Igen, és furcsa is látni, hogy a háttérből hogyan kerültem mégis közvetlenül a közönség, vagyis a gyerekek ágya mellé. Alapvetően csapatjátékosnak vallom magam, hiszek a csapat erejében. Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor a hátteret is, ott is mindennek rendben kell mennie, hogy az előadás, a játék igazán hiteles és sikeres lehessen. Erre törekszem művészként.

Sokaknak viszont egészen máshonnan ismerős a neved…

Igen, 2005-ben azért, hogy ne távolodjak el a görög gyökerektől, a Hellasz.hu-n görög dalszövegeket, vicceket fordítottam görögről magyarra. Akkortájt indult a YouTube is, ami igazán komplex élményt jelentett, hiszen a dalszöveget egyből a dallal is össze tudtuk kapcsolni, nemcsak kép, de videó formájában is! Nem tökéletes műfordítások ezek, inkább nyersfordítások, amik viszont szótárazgatás nélkül is segíthetik a nyelvtanulást, bár igyekeztem rímeket fabrikálni a sorok végére, olvashatóbbá tenni, a dalok hangulatát visszaadva. A visszajelzések azt mutatják: sikerült, hiszen akad olyan ismerősöm is, aki a dalszövegektől annyira kedvet kapott a nyelvtanuláshoz, hogy jelentkezett az ELTE újgörög szakára – amit el is végzett!

Hogy jött a SakkMatyi?

Nekem a játék az életem, és mivel a gyerekekkel való foglalkozást is szeretem, így arra gondoltam, ha kiöregednék a színházból és a bohócdoktorságból, kell valami, ami megmarad, így jött a sakk! Előbb a 13. kerületi ATTE-ARIS Sakkcsapat tagja lettem, majd az ezirányú érdeklődésem vitt arra, hogy jelentkezzek oktatónak a SakkMatyi sakkiskolához. A foglalkozások célja nemcsak az, hogy megtanítsuk sakkozni a gyerekeket, hanem az is, hogy a különböző táblás játékok segítségével fejlesszük őket. Ezt a programot az óvodákban, iskolákban próbáljuk meg terjeszteni, most pedig kényszerűségből online foglalkozásokat kezdtünk el tartani.

Nem érint rosszul, ha kikapok, a gyerekeknek is azt tanítom, hogy vesztes ember nincs, csak az, aki nem tud tanulni a hibáiból. Ez az élet minden területén alkalmazható. Pozitívan kell gondolkodni, mert ha arra koncentrálunk, hogy a jót lássuk meg, akkor sokkal boldogabbak leszünk.

Mindig is szerettél sakkozni vagy megtalált a lehetőség?

Sakkmatyi

Ez egy szellemi torna, amely azért is remek, mert nem hagyja ellustulni az agyat. Sose voltam erős sakkozó, de a játékot mindig is szerettem. Tavlizni is szeretek, de úgy tartom, hogy a kockák miatt valamivel több benne a szerencseelem. A sakkjáték számomra egyszerre tudomány, egyszerre játék és művészet is! Nem érint rosszul, ha kikapok, a gyerekeknek is azt tanítom, hogy vesztes ember nincs, csak az, aki nem tud tanulni a hibáiból. Ez az élet minden területén alkalmazható. Pozitívan kell gondolkodni, mert ha arra koncentrálunk, hogy a jót lássuk meg, akkor sokkal boldogabbak leszünk. Minden játékban tudni kell nyerni és veszíteni, ha valaki veszít, akkor sem szabad összetörni. A sakkban is az a lényeg, hogy ne csak a saját szemszögünket nézzük, hanem álljunk fel, és nézzünk rá más szemmel is a helyzetre. Minél több nézőpontból nézünk egy problémát, annál közelebb járunk az igazsághoz.

Köszönöm, hogy beszélgettünk!

További információk:

Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány: https://pirosorr.hu

Sakk Matyi program: https://sakkmatyi.hu/

Képek: Efstratiádis Stratos archív, Facebook, Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány

Megszakítás