Sorozatunkban a görög közösség tagjait mutatjuk be 9+1 kérdésen keresztül. 9 kérdést az interjú alanya választ ki “vakon” a 62 fix kérdés közül, a tizediket kapja, ez kicsit személyesebb.
Célunk, hogy határokon innen és túl kicsit jobban megismerjük egymást, erősebbé váljanak az egymás közti kapcsolatok. Ezért kapta a sorozat a #mazi, vagyis az #együtt címet.
Ma Vengrinyák Editet ismerhetitek meg közelebbről. Edit a Manolisz Glezosz 12 Évfolyamos Kiegészítő Görög Nyelvoktató Iskola egyik intézményvezető-helyettese. Nyíregyházán nőtt fel, először a magyar-történelem szakot végezte el a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, majd a magyar-újgörög szakot az ELTE-n. Ezt követően idegenvezetői képesítést szerzett újgörög és bolgár nyelven, majd elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát szakdiplomácia szakirányon. Közben megtanult spanyolul is. Imádja a zenét, rendszeres résztvevője a görög zenei és más rendezvényeknek.
Iskolai meglepetés színdarab a diákoknak – 2017
1.Ha bármelyik filmnek eljátszhatnád a főszerepét változatlan stáb mellett, melyik lenne az?
Igazából egyik sem. Sosem voltak színészi álmaim, nem vonzott sem a színpad, sem a színjátszás, és ez az évek során sem változott. Az, hogy olykor a színpadra kerültem, a véletlen műve volt. Jó néhány éve, amikor még Vangi néni (dr. Szabó Kálmánné Caruha Vangelio) volt a 12 Évfolyamos Kiegészítő Görög Nyelvoktató Iskola igazgatója, minden évben részt vett az iskola színtársulata az Arcusfest Nemzetiségi Színházi Találkozón. Akkor épp az Odüsszeusz kalandjai c. darabra készültek. Az egyik délután az iskola konyhájában összefutottunk, ő épp a kávéját iszogatta, amikor végigmért tetőtől talpig, és jellegzetes rekedtes hangján így szólt hozzám: „Editkém! Te olyan jó nagydarab vagy. Nem akarod eljátszani a Küklopszot?” Ilyen felkérésnek nem tudtam ellenállni. Bár eléggé izgultam, de Flouris Kostas, a darab rendezője átlendített a kezdeti nehézségeken, és úgy emlékszem, sikeresen vettem az akadályt. Utána már rendszeres szereplője voltam az előadásoknak, kisebb-nagyobb szerepek mindig megtaláltak. Pár éve pedig, amióta Kakukné dr. Partics Krisztina az igazgató, hagyománnyá vált, hogy karácsonykor a nevelőtestület ad elő egy mesét a gyerekeknek, mi játszunk minden szerepet. Az első alkalom után úgy adódott, hogy nekem kellett megírnom a forgatókönyvet, ami igen jól sikerült, emiatt aztán az én hatáskörömben maradt a forgatókönyvírás, amit nagyon élvezek. Főleg, amikor egy egyszerű meséből kell színpadi történetet kerekíteni, ott aztán lehet szőni a szálakat, gyártani a szerepeket, ontani a poénokat. Az elmúlt években voltam farkas, róka, medve, egérkirály. Igazából ezt is egy megoldandó feladatként fogom fel, melynek egyetlen célja van: az, aki látja, élvezze. És persze ez a szereplőkre is vonatkozik. Igyekszem magam és mások számára is olyan szerepeket kreálni, amelyek illenek hozzá, amelyben jól érzik magukat. Ha mégis el kellene játszanom valamilyen szerepet, az mindenképpen valami humoros lenne, mert a humor a lételemem, csakúgy, mint a zene.
2. Melyik a kedvenc ünneped és miért?
Szerintem a legjobbak a családi ünnepek, legyen ennek apropója akár a karácsony, akár egy születésnap. Ilyenkor együtt főzünk, eszünk, iszunk, beszélgetünk, zenélünk. De ugyanilyen jó az is, ha ezt baráti körben tesszük.
3. Mit csinálsz olyankor, mikor nem kell csinálnod semmit?
Ha nem vagyok hullafáradt, akkor biztosan zenélek, olvasok vagy horgolok. A három közül valamelyiket, de leginkább a zenélést szeretem. Szerencsére több hangszerem is van otthon, mindig van mihez nyúlni. Ezzel órákon át úgy elvagyok, hogy észre sem veszem az idő múlását. Olvasni vagy horgolni utazás közben is szoktam. Mindig van velem egy könyv, és akár a tömegközlekedésen, akár a vonaton szívesen olvasok. Ha jó az idő, akkor pedig szeretek kimozdulni is otthonról. Ezeken kívül szeretek táncolni is, ezért gyakori látogatója vagyok a görög táncházaknak, de nagyon szeretem a többi balkáni nép táncait is.
4. Mire nem sajnálod az időt?
Nem sajnálom az időt a fent említett dolgokra: a családra, a barátokra és a hobbijaimra.
5. Melyik a kedvenc idézeted?
Nem vagyok idézetgyűjtögető. Ezért nem tudnék ilyet mondani. Nagyon sok szép és jó idézet van, ami megfog, és egy ideig utat mutat. Majd jön egy másik, ami meg egy másik élethelyzethez kapcsolódik. Mindegyik addig szolgál, amíg szükségem van rá az életben.
6. Hogy becéznek a legjobb barátaid?
Igazából az Editet nem nagyon lehet becézni, és nem is nagyon szeretem egyik módját sem. Kriszti húgom otthon Edének hív, mert kiskorában nem tudta kimondani a nevem, és poénból ennél maradt. A munkahelyemen Edikének nevez mindenki, mivel Szofi néninek (Papadopulu Szófia, a MGOÖ legrégibb dolgozója) így egyszerűbb kimondani a nevem, és ez mindenkinek megtetszett. Ebben az a vicces, hogy nagyapám is így becézett kiskoromban, mivel az Edit nem igazán állt neki sem a szájára. 😀 Ezt a kettőt elfogadom, szeretem, mert számomra kedves emberekhez kötődik.
7. Mire nem sajnálod a pénzt?
Nem sajnálom a pénzt olyan dolgokra, amik jobbá teszik az én vagy a szeretteim életét, anyagi és / vagy lelki, szellemi szinten. Legyen ez konkrét anyagi segítség, ajándék, utazás, nyaralás, bármi. Nem sajnálom arra sem, hogy olykor rászoruló embereket támogassak. Ezzel mindig úgy vagyok, hogy az élet csupa körforgás. Amit kiadsz, azt kapod vissza, és ez az anyagiakra is igaz, már sokszor megfigyeltem.
Szulival és Voulával az Iskolából
8. Melyik filmélményed volt rád a legnagyobb hatással?
Van több, nincs olyan, hogy csak egy. Mi volt rám a legnagyobb hatással? Melyik életkorban? Mert más volt rám hatással gyerekkoromban, kamaszkoromban, felnőttként, stb. Az egyik kedvencem talán az Indul a bakterház. Nagyon szeretem a humora miatt, illetve azért is, mert egy olyan letűnt falusi világot mutat be, aminek gyerekként még én is részese lehettem. Aztán volt régen egy Világok arca, Baraka c. film, amelyben nem volt beszéd, csak képek, rengeteg kép a világ minden tájáról, kultúrájáról, hihetetlen gyorsan összevágva. Igézően, szavak nélkül is bemutatta a rohanó, sokszínű, változatos világunkat. De sorolhatnék sok jó filmet napestig.
9. Melyik a kedvenc helyed Magyarországon?
Az egyik kedvenc helyem a szülővárosom, Nyíregyháza és környéke, illetve Ibrány, ahol a gyerekkorom nagy részét is eltöltöttem, de nagyon szeretem Budapestet is, ahol jelenleg élek. Itt sincs leglegleg… Minden tájnak megvan a maga szépsége. Nagyon tetszik Sopron is, olyan, mint egy kis kincsesláda. De gyönyörű Győr, Eger, Szeged vagy Pécs belvárosa is. Szeretem a Tisza és a Duna vadregényes tájait is. És nagyon szeretek Edelénytől Szendrőig utazni autóval (Borsod megye), mert annyira szép ez a táj a maga kis hegyeivel. Én életemben először 9 éves koromban láttam hegyet, amikor osztálykirándulással Tokajba látogattunk. Megdöbbenten álltam előtte, hogy te jó ég, mekkora hegy ez! Persze Ibrányból átláttunk Zemplén megyébe, amikor jó volt az idő, felsejlettek a Zempléni hegység ormai. De ilyen közelről látni egy ekkora hegyet! 😀 Nekem az nagy élmény volt. Akkor még nem sejtettem, hogy ettől sokkal magasabbak is léteznek. 😀
+1. Melyik volt a tanárként átélt legnagyobb élményed?
Nehéz ezekre válaszolni, mert sok kis csodát élek át naponta tanárként. Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy örömmel jönnek órákra a diákok, és még évek után is igénylik a társaságomat, keresnek, hogy találkozzunk, üljünk be valahová beszélgetni. Talán ez a legnagyobb dolog. Hogy nem felejtenek el, miután elválnak útjaink
