Sorozatunkban a görög közösség tagjait mutatjuk be 9+1 kérdésen keresztül. 9 kérdést az interjú alanya választ ki “vakon” a 62 fix kérdés közül, a tizediket kapja, ez kicsit személyesebb.
Célunk, hogy határokon innen és túl kicsit jobban megismerjük egymást, erősebbé váljanak az egymás közti kapcsolatok. Ezért kapta a sorozat a #mazi, vagyis az #együtt címet.
Ma Csyef Alexandrát ismerhetitek meg közelebbről. Szandi 1984 májusában született Budapesten, három hónappal korábban a vártnál, ennek szomorú következményeként látássérültként éli életét. Fényt és árnyékot (a világosságot és a sötétséget) érzékeli, formákat, alakokat viszont egyáltalán nem lát, mindezek ellenére azonban teljes életet igyekszik élni. 2005-ben érettségizett, majd 2008 februárjában elvégzett egy gyógypedagógiai asszisztensi tanfolyamot. 2009 óta aktívan dolgozik, jelenleg egy telekommunikációs cégnél marketing előadó. Édesanyja révén félig görög származású, így tőle és nagyszüleitől volt szerencséje elsajátítani a nyelvet, amit a mai napig használ. Hobbija az éneklés, emellett színházba is szívesen jár.
Testvérével, Tinával
1.Melyik a kedvenc ünneped és miért?
Talán a karácsonyt szeretem a legjobban. Év végén hiszem, hogy erre az időre mindenki megáll egy pillanatra, és béke, boldogság tölti el az embereket, hogy végre azokkal lehetnek, akiket igazán szeretnek. Van egy hangulata annak, hogy közösen készülődik a család, fát díszít. Ilyenkor fényekbe öltözik minden, s nemcsak a gyerekek, hanem mi, felnőttek is boldogok lehetünk.
2. Mi a legértékesebb tulajdonságod?
Ezt inkább a hozzám közelállók tudnák jobban megmondani rólam, de talán az, hogy túl jószívű vagyok, nehezen tudok nemet mondani, főleg olyan embereknek, akiket nagyon szeretek.
3. Mire nem sajnálod az időt?
Számomra a legfontosabbak a családom és a közeli barátok, ha velük tölthetem el az időmet, feltöltődöm. Emellett nagyon szeretek színházba is járni, az életem egyik lételeme pedig a zene, így görög táncházba is szívesen járok egy jót bulizni, főleg, ha a Mydros játssza a jobbnál jobb görög dalokat.
4. Mit változtatnál meg a világban?
Ha rajtam múlna, sok mindent. Ha kívánhatnék magamnak egy varázspálcát, azzal suhintanék egyet, és eltörölnék sok rossz dolgot (mindent nem, mert az éremnek is két oldala van, ha nem marad rossz, nem lenne meg az egyensúly.) De eltörölném elsősorban a pénzközpontúságot, az ezzel járó stresszt. Több békét, szeretetet, örömet, egymásra odafigyelést varázsolnék a világomba. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindazok, akik sokat jelentenek számomra, boldogok, kiegyensúlyozottak.
Amin még változtatnék, az az egymás elfogadása. Mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen. Nem vagyunk egyformák. Attól, mert valaki pl. látássérült (mint én is), ugyanúgy élhet teljes, boldog életet.
5. Melyik a kedvenc idézeted?
„ Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Antoine de Saint-Exupéry)
6. Mi volt a legnagyobb bók, amit valaha kaptál?
Konkrét bókra nem emlékszem. A párom szokta mondani, hogy szép vagyok, és ez mindig jól esik.
7. Melyik háztartási munkát utálod a legjobban?
A háztartási munkákkal alapvetően nincs bajom, amit inkább utálok, hogy magam után normálisan összehajtva tegyem vissza a szekrénybe a ruháimat. Sokszor csinálom azt, hogy széthajítva tárolom őket, de aztán általában meg is kapom, hogy jó lenne, ha nem lennének szem előtt, és elpakolnám a helyére. Ilyenkor fogom, és bedobálom a szekrénybe, mondván, úgyis az a lényeg, hogy én megtaláljam…
Aki ezután belenéz a szekrénybe, szörnyülködik, hogy milyen kupleráj fogadja, tudom, ezen azért változtatnom kellene, de nagyon nehéz.
8. Melyik filmélményed volt rád a legnagyobb hatással?
Nagyon sok jó filmélményem volt, nehéz egyet is kiválasztani. Amit itt mindenekelőtt megemlítenék, hogy én a filmeket kizárólag magyar szinkronnal szoktam nézni, hallgatni. A magyar szinkron egyedülálló és zseniális, sokszor nagyobb élményt nyújt, mintha az ember eredeti nyelven nézné. Ezt azért tudom bátran kijelenteni, mert egyszer volt rá példa, hogy eredetiben kezdtünk egy filmet, természetesen úgy, hogy olvasták nekem a feliratot, percenként kellett megállítani, hogy most a két nő közül, akik éppen párbeszédben voltak, melyik szereplő beszél, mert annyira egyformák voltak a hangok.
Ha egyet mindenképpen választanom kellene, az a Tom Hanks főszereplésével készült Philips kapitány. A film igaz történetet dolgoz fel. Mikor először volt szerencsém ehhez a filmhez, utána napokig a hatása alatt voltam. Ez nem csak a remek történetnek köszönhető, hanem a magyar szinkront elkészítő stábnak is, kiemelve Kőszegi Ákos színművész zseniális szinkronját (aki egyébként a kedvenc magyar színészem), és természetesen a többi hangnak is sokat köszönhet ez az alkotás.
9. Milyen állat bőrébe bújnál szívesen egy hétre?
Kutya lennék. Talán azért, mert a kedvenc állatom (a papagáj mellett). Gyermekkoromban mindig is szerettem volna kutyát, de suli mellett nem tudtam volna vele annyit foglalkozni, amennyit igényelt volna, így utólag nem is bánom, hogy végül nem lett. A kutya szerintem a legodaadóbb, leghűségesebb társa az embernek, amit mindig is csodáltam bennük. Az a szeretet, amit a gazdájuk iránt éreznek feltétel nélkül, irigylésre méltó lehet az emberek számára. Mivel bennem is túl sok szeretet van, nem lenne nehéz egy kutya bőrébe bújni.
+1: Mi az, amit a leginkább szeretsz Görögországban?
Görögországba általában nyaranta szoktunk menni, ha rokonoknál vagyunk, ott inkább a város hangulata az, ami egyedülálló és élettel teli, főleg esténként az utcán szaladgáló gyerekek hangjára gondolok.
Mikor gyerek voltam, és még élt a nagymamám (Giagia), sokszor ültünk kint a teraszon, és mindig mesélte, hogy látszik-e az égen a Hold és a csillagok, volt, hogy hullócsillagot is látott, így gyorsan kívánt mindig valamit. Ezekre szívesen emlékszem vissza, nagyon szép emlékek.
Ha viszont a tengerparton nyaralunk, napközben a tenger illatát és érintését imádom, este pedig a forró hangulat, a finom ételek és a jó zene szereznek örömet. Csodálatos érzés boldog, temperamentumos emberek között lenni, akik ráadásul híresek a vendégszeretetükről is. Ha pl. beülök egy tavernába, és ott meghallják, hogy görögül rendelünk, úgy kezelnek attól kezdve, mintha én is igazi görög lennék. Bízom benne, hogy hamarosan ismét élvezhetem Görögország varázsát!
