Ahogy arról már írtunk nektek, idén kerek évfordulójához érkezett az 1821-ben kitört törökök elleni szabadságharc.
Ennek tiszteletére az Egri Görög Önkormányzat már számos – a témával foglalkozó – cikkel jelentkezett, most a korábban már elkezdett sorozatunkat folytatjuk.
Ennek apropójából úgy gondoltuk, hogy a számos hős közül, akiknek oly sokat köszönhetünk, bemutatunk nektek párat, akikről esetleg eddig személy szerint nem hallottatok. Jöjjenek hát ők, a múlt hősei, akik megharcoltak a szebb jövőért.
Athanasios Diakos-t (eredeti nevén Athanasios Nikolaos Massavetas) nemcsak mint forradalmi hőst, de mint mélyen vallásos embert is ismerjük. Kamaszként az Artotina közelében található Keresztelő Szent János kolostorban tanult, ahol később, tizenhét évesen szerzetes, majd nem sokra rá diakónus lett. Legenda szól róla, hogy egy alkalommal egy oszmán pasa látogatott el a kolostorba seregével, aki le volt nyűgözve Athanasios-tól. Ő ezt nehezményezte, és a szóváltás a török halálával végződött.
Emiatt el kellett menekülnie a kolostorból, így csatlakozott lázadó honfitársaihoz. Ezidőtájt vette fel a Diakos nevet, mely diakónust jelent. Ahogy sok hasonló kortársa, ő maga is tagja volt a Baráti Társaságnak.
Nagy szerepe volt Livadeia városának felszabadításában. Roumeliben Diakos és csapata úgy határozott, hogy megpróbálják megállítani a török előretörést, és 1500 fős seregüket három részre osztották. Diakos az Alamanai-hídnál harcolt, és a másik két görög csapat legyőzése után az oszmánok minden erejükkel rátámadtak. Mikor a hellének látták, hogy csak idő kérdése a haláluk, az Athanasios mellett harcoló Bousgos könyörgött neki, hogy vonuljanak vissza. Diakos azonban 48 férfival maradt, és még néhány óráig fel tudta tartani a törököket.
Amikor életveszélyes sérüléseket szenvedett, az oszmán hadvezérhez vitték, aki azt mondta, megkegyelmez neki, ha áttér az iszlám vallásra, és a törökök oldalán folytatja a harcot.
Erre érkezett Diakos legendás válasza: “Görögnek születtem, görögként halok meg.” A következő napon karóba húzták, szörnyű halála pedig mártírrá tette, és példaképként szolgált a tovább harcoló hellén seregeknek.
