Hangja a mai napig vita tárgyát képezi, vannak, akik izgalmasnak és különlegesnek találják, mások kevésbé kedvelik. Az isteni díva ugyan 44 éve nincs köztünk, de munkásságával továbbra is rengeteg emberre gyakorol nagy hatást. December 2-án lett volna 98 éves, ezen alkalomból egy három részből álló portréval készültünk Nektek.

Korai évek

Szülei közvetlenül az ő születése előtt vándoroltak ki Amerikába egy jobb élet reményében, így Maria Anna Sofia Kaikilia Kalogeropoulou 1923. december 2-án, New Yorkban látta meg a napvilágot. Jorgos és Evangelia korábban elvesztették fiúgyermeküket, így idősebb lányuk mellé egy újabb fiút vártak, ám Maria érkezésével ez a vágyuk nem teljesült, ezt többször is kisebbik lányuk szemére vetették. Édesapja, aki egyébként gyógyszerész volt, a vezetéknevüket később Callas-ra változtatta, abban bízva, hogy ezzel az egyszerűbb verzióval könnyebb lesz boldogulniuk.

Ahogy teltek az évek, Evangelia férje ellenzésének dacára a zene felé terelte lányait, megismertette velük az operát. Mariaból énekesnőt, nővéréből, Jackie-ből pedig zongoristát szeretett volna faragni. Nem sajnálta az időt és az energiát, rengeteg versenyre és vetélkedőre vitte őket, ahol főleg Maria aratott sikereket. Jutalmul Evangelia minden finomsággal ellátta, melynek következtében Maria már fiatalon elhízott, szemei pedig már a korai gyermekévekben romlásnak indultak. (Hogy később mennyire súlyos lett a helyzet a látásával kapcsolatban, arról ITT írtunk nektek korábban).

1937-re a szülők között annyira megromlott a viszony, hogy a válás mellett döntöttek. Azonban a tartásdíj, amit Jorgos biztosítani tudott, Amerikában nagyon kevésnek bizonyult, így a három lányt hazaküldte Görögországba, hogy ott éljenek tovább. Athénba költöztek, ahol Marianak végül sikerült nekifognia énekesi tanulmányainak, és 1938-ban felvételt nyert a Nemzeti Konzervatóriumba.

Úton a siker felé

1938-tól a híres spanyol szoprán, Elvira de Hidalgo vette szárnyai alá Mariat, aki már az elejétől kezdve nagyon sok tanáccsal látta el a kezdő énekesnőt. Észrevette például, hogy Callas hangjának három regisztere között (magas, közép és mély) törés van, így hézagosnak hat. Ezt idővel sikerült kiküszöbölni, Hidalgo pedig az éneklésen kívül a színpadi helytállásra is megtanította Mariat, akiből így magabiztos, méltóságteljes nő lett. Közben anyjától egyre jobban elhidegült.

Tanárának köszönhetően 1941. január 21-én Callas debütált az Athéni Operaházban, méghozzá Beatrice szerepében Franz von Suppé Boccacciójában. Ekkor mindössze még csak 17 éves volt. Közben kitört a II. világháború, ami természetesen a színházakat is ellehetetlenítette, ám mégis olyan szerencsés helyzet alakult ki, hogy Speidel tábornok, a német csapatok görögországi parancsnoka nagyon kedvelte és pártolta a művészeteket, ezért a színházak rövid időn belül ismét megnyithattak. Maria karrierje ekkora kezdett virágozni.

Athéni csillogás

1941 júliusában történt, hogy az Athéni Operaház Toscája lebetegedett, és mestere ajánlására Maria ugrott be, hatalmas sikert aratva. A következő évben már szerződött előadóként léphetett itt színpadra, olyan operákban, mint Lehár: A mosoly országa, Mascagni: Parasztbecsület vagy Eugen d’Albert: Hegyek alja. Sőt, mi több, a Herodes Atticus színházban Beethoven egyetlen operájának, a Fidelionak női címszerepét is magáénak tudhatta.

Közben 1944 őszén a görög főváros a felszabadító partizánok uralma alá került, és az Athéni Operaház nem újította meg Callas szerződését azzal az indokkal, hogy túlságosan is foglalkoztatott volt a megszállás alatt, így árthat a társulat hírnevének. A következő évben azt a tanácsot kapta, hogy utazzon az Egyesült Államokba, hogy ne veszítse el útlevelét és állampolgárságát, ő pedig a reménytelen görög helyzet miatt nem is vacillált sokat, hanem hajóra szállt.

FOLYTATJUK!

Megszakítás