Az 1798. április 8-án, Zakinthos szigetén született Dionysios Solomos-ra leginkább úgy utalnak, mint Hellász nemzeti költőjére, aki megírta a Himnusz a szabadsághoz című művet, melynek első két versszaka Görögország nemzeti himnuszává vált.

Munkájának hatalmas hatása volt a görögség egyesítésére és a közös nemzeti identitás megszületésére az 1821-es szabadságharcot követően, mikor az állam felszabadításáért küzdöttek a hazafiak.

Életének főbb állomásai a himnusz előtt

Egy vagyonos gróf és egy házvezetőnő házasságon kívüli gyermekeként látta meg a napvilágot, de később, egy nappal a gróf halála előtt sor került a szülők frigyére. Így Dionysios és édestestvére apjuk előző házasságából származott gyermekeivel egyetemben jogos örökösöknek minősültek.

1808-ban Solomos-t Olaszországba küldték, hogy jogot tanuljon, ahol tökéletesen megtanulta a nyelvet, és az olasz irodalom szerelmesévé vált. Olyannyira, hogy olaszul kezdett verseket írni.

10 év után visszatért szülőföldjére. Zakinthos ebben az időben ismert volt virágzó irodalmáról, így az ifjú könnyedén körbe tudta magát venni a hasonló érdeklődésű tehetségekkel. Általában egymás otthonaiban gyűltek össze, és ott nyűgözték le egymást alkotásaikkal.

Solomos-nak először kihívást jelentett görög nyelven írni. Mivel ebbéli tanulmányait olaszul folytatta, így nem voltak rá hatással a különböző görög dialektusok, és a szigetének akkor használatos nyelvét vette alapul az írásaihoz. Mindeközben azonban megkezdte a dimotiki nyelvjárás elsajátítását is.

Fő műve

A Himnusz a szabadsághoz, melyet 1823-ban írt (Ὕμνος εἰς τὴν Ἐλευθερίαν), összesen 158 versszakból áll, és a romantika, valamint a klasszicizmus elemeit hordozza. Minden versszak 4 soros, Solomos pedig a görög határokon túl is ismertté vált.

A mű zenéjét a korfui Nikolaos Mantzaros szerezte 1828-ban. A megzenésítésének pillanatát kezdve játszották nemzeti ünnepekkor, korfui kereskedők házaiban, akkor még mintegy nem hivatalos himnuszként kezelve azt. Mantzaros sokszor módosította az eredeti melódiát, legutoljára 1844 decemberében, mielőtt I. Otto király előtt bemutatták.

Hivatalosan 1865-ben vált a költemény az ország himnuszává (először az első 3, majd az első 2 versszak), 1966-tól pedig a Ciprusi Köztársaság hivatalos himnusza is lett.

Solomos célja az volt, hogy ezzel a művel mutassa ki megbecsülését azok előtt a bátor görögök előtt, akik függetlenségükért harcoltak a több évszázadig tartó oszmán elnyomás alatt. Költeményében a háború több eseményét is megemlíti.

Élet a himnusz után

A bátyjával való súrlódásokat és gazdasági vitákat követően Solomos Korfura költözött, ami akkoriban a Jón-szigetek legfontosabb intellektuális központjának számított. Kiderült, hogy rengeteg szempontból ez volt a tökéletes hely a költő számára, itt töltötte életének legboldogabb éveit.

A himnusz után Solomos több lenyűgöző költeményen is dolgozott, de egyiket sem fejezte be és nagyon keveset publikált élete során.

Élete vége felé több sztrókot szenvedett el, és ez lett halálának oka is. 1857. február 9-én hunyta le örökre a szemét, földi maradványai Zakinthos szigetén nyugszanak.

Az alábbiakban a görög és a ciprusi himnuszt hallgathatjátok meg.

Skip to content