Kostas Palamas nemcsak a modern idők egyik legnagyobb görög költője volt, hanem a hellenizmus egyik leginspirálóbb személye is, hiszen költeményei az új, független görög állam himnuszaivá váltak.
1859. január 13-án született Patraban, és hosszú élete során sajnos látta, amikor a II. világháború alatt a németek elfoglalják Görögországot.
Palamas költészete történelemmel, a hellenizmussal és a hazája „nagy ötletével” átitatott, miközben foglalkozik a hétköznapi emberrel és annak érzéseivel is. Már élete alatt Görögország nemzeti költőjének nevezték. A költő érzelmessége és szófordulatai, fogalmazási képessége rendkívüli magaslatokban szárnyalt, bár önmagával kritikus volt.
Palamas korán elveszítette mind a két szülőjét. Édesanyja, Penelope 1964-ben, szülés közben hunyt el, és egy éven belül az édesapja is elhalálozott. Az akkor 6 éves kisfiút nagybátyja, Dimitrios Palamas vette gondjaiba, Messolonghiban. Kostis 1875-ig élt ott, ahol fiatalon elmerült a költészet világában, már középiskolás korában. Annak elvégzése után Athénba költözött, ahol jogot kezdett hallgatni. A szíve azonban az irodalom, és a költészet felé húzott, újságíróként dolgozott a megélhetésért (különböző álneveket használva). Nemsokára kitűnt kollégái közül, megalapította az „Új Athéni Iskolát”, és 1886-ban kiadta első versesgyűjteményét „Apaföldem dalai” címmel.
Nem mondok mást nektek, csak ezt: részegedjetek le 1821 halhatatlan borától.
1887-ben feleségül vette Maria Valvit, akitől három gyermeke született: Nafsika, Leandros és Alkis. A legifjabb sajnos 5 éves korában elhunyt, Palamas pedig belemerült a gyászba, és 1898-ban megírta emlékére a „Sír” című csodaszép gyászdalt.
1879-ben kinevezték az Athéni Egyetem titkárának, és az 1928-as felmondásáig, amit már a főtitkári posztról tett, rengeteg kitüntetésben részesült. 1924-ben a francia kormány becsületrenddel jutalmazta, 1929-ben kinevezték a Tudományos Akadémia elnökévé. 1933-ban Goethe-medált kapott Athén német nagykövetétől.
Mindezek mellett megválasztották a Nemzetközi Írók Egyesülete átmeneti elnökének. 1934-ben a spanyol kormány “Plaque del l’Ordre de la Republique” medállal tüntette ki, egy évvel később pedig megkapta a Milánói Könyvtári Kongresszus medálját.
Az emberi nagyságot nem holdakban mérik. Hanem a szívükben és a vérükben lévő tűzben.
1936-ban Palamas 50 éves költői pályafutását ünnepelte, ezen alkalomból pedig elnyerte a királyi rend dékáni címét az oktatási minisztériumtól, a művészeti területen végzett kimagasló munkájáért. 1937-ben szobrot emeltek neki Messolonghiban. Tizennégyszer terjesztették fel az irodalmi Nobel-díjra, de sosem kapta meg.
Ő írta az olimpiai himnuszt, amely először 1896-ban csendült fel, majd 1958-ban hivatalossá nyilvánították, és azóta minden alkalommal elhangzik az ötkarikás játékokon.
1943. február 9-én elhunyt a felesége, pár napra rá, február 27-én pedig Palamas is követte az asszonyt. Annak ellenére, hogy az országot abban az időben foglalták el a németek, több, mint 100 ezer görög rótta le tiszteletét a nemzeti költő emléke előtt.
A honlapunkon itt olvashatjátok a költő egyik művét.
