A Filiki Eteria-t (Φιλική Εταιρία) vagyis a „Baráti Társaság-ot” 1814. szeptember 14-én alapították, és döntő szerepe volt abban a felkelésben, mely végül a törökök elleni görög szabadságharchoz vezetett 1821. március 25-én.
A 19. század elejére a görög nép immár több mint 400 éve oszmán uralom alatt állt, itt volt az ideje a felszabadulásnak és egy új hellén állam megalapításának. Az emberek két táborra oszlottak: azokra, akik azt vallották, hogy a forradalomnak „itt és most” van az ideje, és azokra, akik úgy gondolták, még túl korai.
1814-ben a diaszpóra három görögje találkozott Odesszában (a mai Ukrajna területén), ahol egy sikeres életet maguknak tudó hellén közösség élt. Titkos társaságot alapítottak annak érdekében, hogy görög forradalmat kezdeményezzenek, mely az oszmánok alól való felszabadulást tűzné ki célul.
A három alapító Nikolaos Skoufas volt Arta tartományból, Emmanuil Xanthos Patmos-ból és Athanasios Tsakalov Ioanninából. Nem sokkal később csatlakozott Panagiotis Anagnostopoulos is, Andritsainából.
A Filiki Eteria főként Oroszországban élő fanariótákat (Konstantinápoly Fanar nevű városrészéből származó, vagyonos görög kereskedőcsalád tagjai), helyi görög „bandavezéreket” és szerbeket toborzott. A társaság három, a korai időkben csatlakozott kiváló tagja volt Alexandros Ypsilantis herceg és magas rangú tiszt az orosz császári lovasságból, a moldovai lord Michael Soutzos, a modern Szerbia atyja és a Karadjordjevic dinasztia alapítója, Karageorge Petrovic. A görög szabadságharc későbbi vezetői, mint például Theodoros Kolokotronis, Odysseas Androutsos, Dimitris Plapoutas és a metropolita püspök, patrai Germanos is ekkor csatlakozott a Filiki Eteriához.
1818-ban a Baráti Társaság Konstantinápolyba tette át a székhelyét. Ebben az évben hunyt el Skoufas, a másik két alapító tag pedig igyekezett valaki olyat találni, aki átveszi a titkos alakulat vezetését. Alexandros Ypsilantis-ra esett a választásuk, aki 1820 áprilisában lépett a Filiki Eteria élére. Megkezdte az előkészületeket egy fegyveres felkelésre és felállított egy katonai egységet, melyet a „Szent Csapatnak” nevezett.
A konstantinápolyi forradalom indította meg a mozgolódást, de mindez a Peloponnészosz érdekében történt. A Filiki Eteria létrehozott egy ún. pénzdobozt, amelyben nagy összeget gyűjtöttek össze fegyverekre, lőszerre és az egyéb, forradalmi szükségletek kielégítésére. Még egy könyvvizsgálati rendszert is bevezettek, hogy biztosan senki ne nyúljon indokolatlanul a tőkéhez.
Ypsilantis nagyon sok képzetlen harcost toborzott, miközben kérte a más országokban élő görögöket, hogy ahogy tudnak, segítsenek a szabadságharcban. Ypsilantis szenvedélyes leveleket küldött a hellenizmus összes központjába, arra kérve a diaszpóra görögjeit, hogy vegyenek részt a harcokban.
1820 októberében úgy döntött, hogy Iasiban, Moldovában kezdi meg a görög forradalmat. Katasztrofális lépés volt, több ezer harcost mészároltak le. Ennek ellenére a Filiki Eteria felkelésének magját elültették, és a „Szabadság vagy halál!” jelmondat egyre több görög ajakról hangzott el. Az emberek elhatározták, hogy a halálig harcolnak a szabadságért.
1821. február 24-én Ypsilantis egy jövőbe látó levelet küldött a Filiki Eteria tagjainak, arra kérve őket, hogy kezdjék meg a harcot vagy pénzzel, ellátmánnyal segítsenek: „A jövő generációi megáldják a neveteket és dicsőítenek majd benneteket, mint a szabadságuk és boldogságuk előhírnökeit.”
Szavait a történelem igazolja. A Filiki Eteria volt a felkelés motorja, és ösztönözte a hősöket, akik pár hónappal később kirobbantották a forradalmat. Valóban „szabadság vagy halál” volt a tét.
A szabadságharc fordulópontjairól ITT olvashattok részletesebben.
