Az ókori Görögországban a kocsmák és tavernák, az úgynevezett kapeleia-k, az ókori városokban élők mindennapjainak fő színterei voltak.
Az ókori görög elit inkább a szimpóziumok néven ismert, zártkörű összejövetelek alkalmával fogyasztott alkoholos italokat. A görög szimpózium a hellén társadalmi élet egyik legfontosabb intézménye volt. Ez volt az a fórum, ahol a tekintélyes családok férfitagjai vitatkozhattak, összeesküvéseket szőttek, dicsekedtek vagy egyszerűen csak mulatoztak másokkal. Gyakran tartották őket azért, hogy megünnepeljék a fiatal férfiak belépését az arisztokrata társadalomba. Az elit más különleges alkalmak, például atlétikai vagy költők számára rendezett versenyeken aratott győzelmek megünneplésére is rendezett szimpóziumokat.
A munkásosztály számára azonban a kapeleion (a kapeleia egyes számban) volt a társadalmi érintkezés elsődleges eszköze. A kapeleia kiemelkedő szerepet kapott a klasszikus színdarabokban. Arisztophanész komédiáiban a tavernák a városi környezet már jól megszokott elemeiként jelennek meg; különösen a személyzetük vált a viccek gyakori céltáblájává.
Ezeknek a helyeknek azonban soha nem találták meg a kézzelfogható bizonyítékait.
“A kocsmák valóban jól el vannak rejtve. Tudjuk, hogy léteztek, de látszólag nem találunk tárgyi bizonyítékot magukra az épületekre” – mondta Clare Kelly Blazeby, a Leedsi Egyetem munkatársa.
A régészek és a történészek azonban biztosak abban, hogy az alsóbb osztályok kocsmákba jártak, amelyek rendkívül elterjedtek voltak, különösen az ókori Görögország demokratikus városaiban.
“Úgy tűnik, hogy az oligarchikus városokban inkább elnyomták ezt a fajta tevékenységet. Athénban azonban rengeteg környékbeli kocsma volt, ahová inni jártak az emberek. Állítólag nők és rabszolgák is mehettek, így sokkal kevertebb volt a légkör” – írta James Davidson, a Warwicki Egyetem ókori történelem professzora.
“Ahogy Spártában a közös étkezdék az egész polgárságot táplálták és itatták, úgy Athén egész lakossága megtalálható volt egy-egy estén a kapeleiában tolongva” – mondta Davidson, összehasonlítva két merőben ellentétes intézményt; az athéni tavernát (kapeleion) és a spártai közösségi étkezdéket.
A gazdagok privát ivóestjeivel ellentétben a legtöbb kocsma szinte bárki előtt nyitva állt, beleértve a nőket és a rabszolgákat is. Ezekre a helyi szórakozóhelyekre sokkal kisebb nyomás is nehezedett, hogy tisztességesnek tűnjenek, nem volt ritka, hogy egyes helyeken időnként meglehetősen vad, kusza hangulat uralkodott – olvasható a Warwick Knowledge Centerben.
Blazeby szerint a tavernákban bort árultak, sört és ecetet csak a “barbárok” ittak, de néhány tavernában enni is lehetett: édes és sós ételek egyaránt megtalálhatók voltak.
A bort amforákban tárolták, amelyek formája arról árulkodott, hogy tartalma melyik vidékről származik. Miután az amforát felnyitották, a bort egy kraterbe (keverőtálba) töltötték, a krater belsejében álló psykterrel vagy borhűtővel hűtötték, oinochoai vagy olpai (korsó) korsókból szolgálták fel, és különböző egyszerű vagy díszített pohárformákból, például kylixből, kothonból és kantharosból itták.
Az ókori bor sokkal erősebb volt, mint a mai (16 százalék körüli), és mindig vízzel keverték, egy rész bor és három rész víz volt az előnyben részesített keverék. A maihoz hasonlóan háromféle bortípus létezett: austeros (száraz), glukazon (édes) és autokratos (közepesen édes vagy a kettő között), és lehetett vörös, fehér vagy rozé.
Ha – ahogy Davidson állította – az ókori athéniak esténként nyüzsögtek a kapeleiában, amit az ókori források valóban alátámasztani látszanak, akkor jelentős régészeti bizonyítékoknak kell létezniük, amelyek elárulják létezésüket. A valóság azonban teljesen ellentétesnek bizonyult, ismerte el Blazeby.
Mivel Blazeby azt gyanította, hogy a régészek valamit kihagytak, áttekintette a görög szárazföld több magánházában feltárt, Kr. e. 475 és 323 közötti időszakból származó leleteket. Megdöbbentette, hogy egyes házakból több száz ivópohár került elő – túl sok még a jómódú családok számára is, akik pazar összejöveteleket rendeztek. Blazeby szerint a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a görög házak kocsmaként is funkcionáltak. Kutatásai révén két olyan területet is megjelölt az ókori Athénban és az ókori Korinthoszban, ahol kapeleia létezhetett.
Idővel a kocsmák és bárok ötlete Görögországból Rómába és egész Európába átterjedt. Figyelembe véve a tavernák, bárok és kocsmák mai jelentőségét olyan országokban, mint az Egyesült Államok, Írország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság, az ivók sokat köszönhetnek az ókori görög civilizációnak.
