A szarvasgomba története a folklór és az intrika históriája, de csak kevesen tudják, hogy Zeusz istenhez kötődik. A drága és keresett gomba tápértéke, afrodiziákum tulajdonságai és finom íze miatt kiemelt szerepet játszott Görögországban.
A szarvasgomba már az ókori Hellászban is nagy viták tárgya volt az ország legnagyobb gondolkodói között. Sok ókori görög filozófust teljesen zavarba ejtett a föld alatt található gomba, hevesen vitatkoztak a finom szarvasgomba eredetéről.
Az ókori görög filozófus, Plutarkhosz szerint a szarvasgomba természetes és spirituális folyamatok bonyolult kombinációja révén jött létre. Úgy vélte, a “hydnon”, vagyis a szarvasgomba azután jött létre, hogy Zeusz az egyik hatalmas villámot a földre lőtte. A villámcsapás hője a talajban található természetes nedvességgel kombinálva hozta létre a föld alatti gombát egy tölgyfa közelében.
Bár a mai olvasó számára kissé erőltetettnek tűnik, Plutarkhosz elméletének van némi igazságalapja. A szarvasgomba és más hasonló gombák szimbiózisban élnek a növényekkel, ami azt jelenti, hogy a becses csemege általában a fák gyökerei közelében nő.
Hasonlóképpen, az ókori római gondolkodó, Juvenal azt állította, hogy a szarvasgomba a mennydörgésből és az esőből áll. Cicero, a római államférfi és író úgy vélte, hogy a gombák magából a földből születnek.
Ha ez nem lenne elég izgalmas, a szarvasgombát az ókor óta afrodiziákumként tartják számon. Az ókori görög orvos, Galénosz dicsérte a gombát, és azt írta, hogy nem csupán ízletes élvezet, de “a szarvasgomba nagyon tápláló, és képes irányítani az érzékiséget”.
Úgy tűnik, hogy bár az ókorban népszerű volt, a szarvasgomba a középkori Európában veszített a vonzerejéből, mivel a korabeli írásokban ritkán fedezhető fel.
A reneszánsz idején azonban Caterina de’ Medici és Lucrezia Borgia is említést tett róla, a divatos banketteken Európa-szerte használták.
I.Francois francia király különösen kedvelte ezt az összetevőt, és a szarvasgombát gyakran használták királyi lakomáin az ételek ízesítésére.
Míg a gombát széles körben fogyasztották a parasztok azokon a területeken, ahol bőségesen megtalálható volt, a reneszánsz idején megnövekedett népszerűség miatt az összetevő ára az egekbe szökött, és csak a királyi családok és a felsőbb osztályok tagjai számára volt elérhető.
A legenda pedig tovább folytatódik, mivel a föld alatti gomba a modern történelembe is bekerült, mint a pazar ételek drága alapanyaga.
Napjainkban a görögök a szarvasgombát gyakran szarvasgombaolaj formájában számos ételhez használják, például húsokhoz, tésztákhoz, rizshez, csicseriborsóhoz és levesekhez.
