A hellenisztikus korszak ókori Athénjának mindennapi élete intellektuálisan ösztönzőbb és izgalmasabb volt, mint a legtöbb ókori városban, főként annak köszönhetően, hogy a görögök a színházban és a filozófiában jeleskedtek, és részt vettek a politikában és az atlétikai versenyeken is.
Emellett kultúrájukban kialakult a nyilvános diskurzus létfontosságú művészete is az agorán. A férfiak, ha éppen nem katonának készültek, gyakran csoportokban vitatták meg a politikát, vagy színházba jártak, hogy tragédiákat vagy vígjátékokat nézzenek meg szórakozás céljából. A színdarabokhoz természetesen, amelyek gyakran az aktuális politikát és a görög istenek cselekedeteit mutatták be valamilyen formában, erősen tudtak kötődni.
Férfiak kontra nők
Az ókori Görögországban a férfiak teljes jogú állampolgárok voltak és szavazhattak, amit a nők azonban nem tehettek meg. Ami a színházi életet illeti, a nőknek még csak megnézni sem volt szabad a színdarabokat, nemhogy játszani. A színház férfias ügy volt, és a női szerepeket is mindig férfiak játszották.
Az ókori Athénban a férfiak életéhez olyan játékok is tartoztak, amelyek nem jártak fizikai aktivitással, például a golyó, a kocka és a dáma. A dáma ókori görög változata hasonló volt a mai tavlihoz (backgammon). A dáma ókori görög változata azonban egy táblát, köveket és kockákat tartalmazott.
Az ókori Athénban a nők élete szorosan kötődött a házimunkához, ideértve a fonást, a szövést, a főzést és egyéb házimunkát. A közéletben vagy a politikában egyáltalán nem vehettek részt. A nők általában az otthonaikban éltek, kivéve a papnőket, akik fontos közfeladatokat láttak el.
Az oktatás helyzete
Az ókori Athénban a női gyermekek nem részesültek formális oktatásban; inkább az anyjuk tanította meg őket a háztartás vezetéséhez szükséges készségekre. Fiatalon mentek férjhez – gyakran sokkal idősebb férfiakhoz. Amikor megházasodtak, az athéni nőknek két fő feladatuk volt: gyermeket szülni és háztartást vezetni. Az ideális athéni nő nem lépett ki a nyilvánosság elé, és nem érintkezett olyan férfiakkal, akikkel nem állt rokonságban, bár ez az elzárkózási ideológia csak a gazdag családokban lehetett praktikus. A legtöbb háztartásban a nőknek olyan feladatokat kellett elvégezniük, mint például a piacra járás vagy a vízszállítás, ami megkövetelte, hogy időt töltsenek a házon kívül, ahol a férfiakkal való érintkezés lehetséges volt.
Mit ettek az ókori athéniak?
Az ókori athéniaknak természetesen enniük is kellett. Magától értetődő volt, hogy többségük a földművelésből élt, és így került étel az asztalra. A polgároknak gyakran volt földjük a városon kívül, ami a jövedelmüket biztosította.
A görög táj és az éghajlat azonban nehézkessé tette a földművelést. Szeptemberben eljött a szőlőszüret ideje, amelyet vagy étkezésre tartottak meg, vagy bor készítésére használtak fel. A borkészítés úgy történt, hogy a szőlőt gyalogosan taposták, majd a levet hatalmas hordókba öntötték érlelésre.
Az olajbogyót vagy kézzel szedték, vagy fapálcákkal ütötték ki a fák közül. Egy részüket présben zúzták össze, hogy olívaolajat készítsenek belőlük, míg másik részüket fogyasztásra tartósították. Az olívaolaj rendkívül fontos volt az ókori athéniak számára, mivel sokféleképpen lehetett használni, például főzéshez, világításhoz, szépségápoláshoz és sportoláshoz. Az olajbogyó és a belőle készült termékek olyannyira létfontosságúak voltak a gazdaság számára, hogy az olajfa kivágása az ókori Görögországban bűncselekménynek számított.
A gabonaféléket általában októberben aratták le, hogy a legcsapadékosabb évszakban is termeszteni tudjanak. A földműves ökrök által hajtott ekét használt, míg egy másik ember szorosan követte, aki a magokat vetette. Tavasszal a termést sarlóval takarították be. A gabona betakarítása után cséplés következett, amelyhez öszvéreket használtak, és a szél segítségével választották el a pelyvát a gabonától. A héjat ezután mozsárral és mozsárvesszővel történő pépesítéssel távolították el a gabonáról.
Az ókori athéniak árpából vagy búzából készült kenyeret ettek zabkásával együtt, sajt, zöldség, hal, tojás és gyümölcs kíséretében. Olyan állatokra is vadásztak, mint a szarvas, a nyúl és a vaddisznó, de ezek nem képezték a fő táplálékot, hanem csupán egyfajta luxusélelmiszert jelentettek. A fűszerezéshez általában koriandert és szezámmagot használtak. Valószínűleg a méz volt az egyetlen édesítőszer, amely akkoriban létezett, és a méz nagy jelentőségét az ókori Görögországban az is bizonyítja, hogy a méhkaptárokat terrakotta vázákban helyezték el.
Sport és egyéb gyermekjátékok
Az athéni fiúk a mai jégkoronghoz hasonló játékokat játszottak, és számos sportágban vettek részt, többek között országúti versenyeken, birkózásban és tornában. Mivel általában ruhátlanul játszottak, a lányoknak tilos volt megfigyelniük a versenyeket.
Összességében a nők és a lányok valószínűleg nem végeztek sok szabadidős célú fizikai aktivitást.
Az ókori Görögországban a gyerekek általában játékokkal töltötték az idejüket. Régészeti kutatásokból tudjuk, hogy labdákkal, miniatűr szekerekkel, csörgőkkel, jojókkal, hintalovakkal, babákkal és agyagból készült állatokkal játszottak. A fiúkat hat-hétéves korukig otthon tanította az anyjuk, de minden további oktatás az apa feladata volt, míg a diákokat e kor után magániskolai tanárok tanították.
A gazdag családokból származó fiúkat egy megbízható rabszolga kísérte az iskolába, és a tanulók viasszal borított táblákra írószerszámmal tanultak írni. A könyvek rendkívül drágák voltak, ezért nagyon ritkának számítottak. Az athéni diákok megtanultak összeadni, kivonni, szorozni és osztani. A törteket is megismerték. Megtanulták Homérosz verseit – bizonyára sokat tudtak belőlük kívülről – és megtanultak lírán játszani.
A gazdag gyerekek lovagoltak is. Egyéb sportok közé tartozott a birkózás, az íjászat, a csúzli használata és az úszás. Tizennégy éves korukban a fiúk további négy évig, tizennyolc éves korukig egy magasabb iskolába jártak, majd katonai iskolába küldték őket, ahol húszévesen végeztek.
