Amikor görög ételek kerülnek szóba, sokaknak a pastitso, a moussaka, a souvlaki és a baklava jut eszébe. A hagyományos krétai étrend azonban tele van zöldségfélékkel, mint például a horta (vadzöldségek), a fasolakia (zöldbab), a bamies (okra), a hüvelyesek, köztük a fake (lencse), a fasolada (bab), a revithia (csicseriborsó), a hal, a húsok közül pedig inkább a szárnyasok.
A krétai étrend legfontosabb jellemzői a következők:
- Sok növényi eredetű étel: gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű gabonafélék, hüvelyesek (mint a bab és a lencse), valamint a diófélék és a magvak.
- Extra szűz olívaolaj: ez a fő zsírforrás.
- Vadon termő zöldségek: a krétaiak imádják ezeket, és szuperélelmiszernek tartják őket. Magas az antioxidáns- és vitamintartalmuk.
- Mérsékelt mennyiségű hal és tejtermék: a halat gyakrabban fogyasztják, mint a húst, a tejtermékek adagjai pedig jellemzően kisebbek, mint a nyugati étrendben.
- Kis mennyiségű hús: a hús ebben az étrendben kisebb szerepet játszik.
- A friss, helyi alapanyagokra való összpontosítás: a krétaiak hagyományosan azt eszik, aminek éppen szezonja van, és ami a közelben termett.
- Gyógynövények és fűszerek: ezeket az ízesítéshez használják, de nem viszik túlzásba.
Ez az étkezési mód hasonlít a jól ismert mediterrán étrendhez, és úgy gondolják, hogy ez az egyik oka annak, hogy a krétaiak körében alacsonyabb a szívbetegségek, a rák és a cukorbetegség aránya.
Kréta lakossága leginkább a szezonális és helyi ételeket fogyasztja, napi 9-12 adag gyümölcsöt és zöldséget, valamint sok olívaolajat. Ez az egyetlen olaj, amit használnak – nincs vaj, sem más zsiradék -, és ez teszi ki a napi kalóriabevitel 37 százalékát.
A krétaiak néha felháborodnak, ha ma valaki a „mediterrán” étrendről beszél nekik. Akadémikusok, kutatók és a helyi közösségek képviselői úgy vélik, hogy a kifejezés túl általános, és nem fejezi ki pontosan szigetük fontos sajátosságait. Ott csak egyetlen kifejezés elfogadható: a krétai étrend. Természetesen elismerik, hogy minden mediterrán ország kialakította a maga sajátos étrendjét, amelynek számos közös eleme van; a különbségek azonban nem elhanyagolhatóak.
