Ha elgondolkodunk azon, hogy a görögöket miért foglalkoztatja ennyire a hajózás, a válasz nyilvánvalónak tűnik. A félszigetek és a szigetvilág országaként aligha meglepő, hogy az égei-tengeri emberek évezredek óta járják az országot határoló tengereket.

Azt mondják, a földrajz a végzet, így Görögország helyzete minden bizonnyal előre meghatározta, hogy a hajózás a múltban és a jelenben is fontos tevékenységet jelentsen. A történet azonban ennél sokkal, de sokkal többről szól.

Görögországot sokan balkáni és mediterrán országnak tekintik, amelynek kultúrája nyugaton Olaszországtól a Dunáig és a Fekete-tengerig, északon pedig Kis-Ázsiáig és a levantei partvidékig tart. Számos közös vonása van ezekkel a helyekkel, ám valamiben mégis különbözik tőlük.

A különbség talán a tengerrel való kapcsolatukban rejlik. Egyetlen balkáni országnak sincs például olyan tengeri öröksége, amely akár csak megközelítené Görögországét, a kulturális és civilizációs rokonság ellenére.

Mi a helyzet a Jón-tengeren túl, Olaszországban? Míg Velence és Genova hajózási birodalmakat létrehozó városállamok voltak, örökségük csak részben szállt át a modern itáliai államra, s meglehetősen gyakran fordult elő, hogy tengerészeik és kapitányaik egy része valamelyik égei-tengeri szigeten lakott. Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy magának Kolumbusznak is lehetett Hios-ról származó felmenője.

Nagy-Britannia, Spanyolország és a születőben lévő Egyesült Államok mind hatalmas hajózási birodalmak voltak, és bár ezen országok partvonala és földrajzi elhelyezkedése nagy tengeri ágazatokat predesztinált, ezek a flották nagyrészt a merkantilista gazdaságra és az államhatalomra épültek, nem pedig az egyes hajóscsaládokéra.

Norvégia talán párhuzamba állítható Görögországgal, hiszen Görögországhoz hasonlóan Norvégia sem kis ország, hatalmas, csipkézett partvonallal és tengerészeti múlttal (lásd például a vikingeket) rendelkezik, ám az országot nem sújtották annyira a történelem viharai, mint Hellász földjét.

A görögök viszonya a hajózáshoz mégis más. Miért? Mert ez a görög identitás része.

A görög hajózás, különösen annak modern formája, még a görög állam előtt létezett. A görögöket földrajzi, gazdasági és kulturális körülmények küldték a tengerre. A szegény szigetekről vagy sziklás félszigetekről származó, kevés erőforrással rendelkező görögök nemzedékei számára a tengeren szerzett tudásuk és képességeik révén olyan gazdasági lehetőségekhez és hatalomhoz jutottak, amelyek otthon egyszerűen elérhetetlenek voltak.

A görög kereskedők általában a számos külföldi kikötő valamelyikében telepedtek le, és rendszerint más görögökkel, különösen rokonokkal üzleteltek, vertikálisan integrálva az egész hajózási folyamatot, miközben a diaszpóra kolóniáit szerves, állandó kapcsolatokkal csatolták a görög anyaországhoz. A görög kereskedő és hajótulajdonos családok történelemre gyakorolt szerepe létfontosságú volt.

A pénzügyi szempontokon túl kulcsfontosságú kulturális és politikai tényezők is szerepet játszottak. A késő bizánci korszak óta Görögországot rosszul kormányozták, és a bizánci államrend bukása után a görögök nem voltak urai a saját országuknak, hanem több évszázadon át korrupt, meglehetősen szeszélyes és bosszúálló birodalmak – az oszmán és a velencei – uralma alatt éltek.

A muszlim vagy katolikus rendszerek alatt élő ortodox keresztényekként lényegében minden intézményes vagy politikai képviseletet megtagadtak tőlük, és a gazdasági képviselet volt az egyetlen kiútjuk.

Miközben a hajótulajdonosok pénzügyi és haditengerészeti támogatása létfontosságú volt Görögország függetlenségi háborújának sikeréhez, a görög zászló csak egy újabb zászló lett e hajótulajdonosok számára. A hazaszeretet ellenére a görög hajózásnak a görögökhöz mint hajózási képességekkel, családi kötelékekkel, kulturális egységgel és diaszpóra-kapcsolatokkal rendelkező emberekhez volt köze – nem pedig Görögországhoz mint államhoz.

A földrajzi adottságokból fakadó hajózási készségek, az összetartó, családközpontú kereskedői kultúra és a rossz kormányzás öröksége – akár kényszerített, akár hazai – a görögöket a tenger felé sodorta. A tenger tehát része annak, ami egyedivé teszi ezt a népet, és amiért a hajózás a görögök számára több, mint egyszerű gazdasági tevékenység – ez a görög identitás része.

Megszakítás