A valaha volt, legmotiválóbb beszéd nem máshoz, mint Spárta királyához, Leonidaszhoz köthető.
Kr. e. 480-ban járunk, amikor Leonidasz spártai király – akinek az eredeti 300 harcosából mindössze néhány tucat maradt a Thermopülai-szorosban -, olyan beszédet mondott, amelynek motiváló ereje évezredeken át visszhangzott. Szükség is volt a motivációra, hiszen a maroknyi csapat hatalmas túlerővel nézett szembe, és indult a biztos halálba.
Azt, hogy mi hangzott el ott pontosan, nem tudjuk, hiszen egyik katona sem élte túl az utolsó napot, hogy elmesélje a csata történetét. Volt azonban egy hírvivő, akit visszaküldtek Spártába, az ő elbeszéléséből maradtak fenn töredékek arról, hogy mit is tartalmazott az a bizonyos motivációs beszéd, melyet azóta már számtalan filmben próbáltak meg rekonstruálni.
Leonidasz nem csupán király és nagyszerű harcos volt. Olyan embernek ismerték, akit Spárta minden polgára tisztelt és akire hallgatott.