A valaha volt, legmotiválóbb beszéd nem máshoz, mint Spárta királyához, Leonidaszhoz köthető.

Kr. e. 480-ban járunk, amikor Leonidasz spártai király – akinek az eredeti 300 harcosából mindössze néhány tucat maradt a Thermopülai-szorosban -, olyan beszédet mondott, amelynek motiváló ereje évezredeken át visszhangzott. Szükség is volt a motivációra, hiszen a maroknyi csapat hatalmas túlerővel nézett szembe, és indult a biztos halálba.

Azt, hogy mi hangzott el ott pontosan, nem tudjuk, hiszen egyik katona sem élte túl az utolsó napot, hogy elmesélje a csata történetét. Volt azonban egy hírvivő, akit visszaküldtek Spártába, az ő elbeszéléséből maradtak fenn töredékek arról, hogy mit is tartalmazott az a bizonyos motivációs beszéd, melyet azóta már számtalan filmben próbáltak meg rekonstruálni.

Leonidasz nem csupán király és nagyszerű harcos volt. Olyan embernek ismerték, akit Spárta minden polgára tisztelt és akire hallgatott.

Megszakítás