Trahiszi Ephialtész, kinek neve görögül rémálmot jelent, Görögország történelmének egyik leghírhedtebb árulója volt.
Ephialtész jelentős szerepet játszott az i. e. 480-ban lezajlott thermopülai csatában, amikor I. Xerxész király a perzsa erőket egy Anopaiának nevezett hágón vezette át, mely megkerülte a görög védelmet. Ez lehetővé tette a perzsák számára, hogy a Leonidasz spártai király által vezetett görög erők mögé kerüljenek.
Neve az árulás szinonimájává vált a görög történelemben. Az Ephialtész név maradandó megbélyegzést kapott; a görög nyelvben rémálmot jelentett, és a görög kultúrában az áruló archetípusát szimbolizálta, hasonlóan a keresztény kultúrában Júdáshoz, az amerikai történelmi emlékezetben pedig Benedict Arnoldhoz.
A történelem atyjaként ismert Hérodotosz a Történetek című művének 7. könyvében számol be Ephialtész árulásáról. Leírja, hogy Ephialtész I. Xerxész perzsa királytól jutalmat kérve elárult neki egy titkos hegyi utat, amely lehetővé tette a perzsa hadsereg számára, hogy megkerülje a görög védelmet a Thermopülai-szorosnál.
Ez az Anopaea-hágó néven ismert út a hegyeken keresztül vezetett, és a görög állások mögött bukkant fel, lehetővé téve a perzsák számára, hogy a Leonidasz király vezette görög erők mögé kerüljenek.
Xerxész, felismerve ennek az információnak a stratégiai jelentőségét, Hydarnész parancsnoksága alatt haderőt küldött, hogy kihasználja az Ephialtész által feltárt hegyi utat. A perzsa csapatok e kontingense sikeresen átkelt az ösvényen, és a görög vonalak mögé érkezett, meglepve őket.
Ephialtész árulása és a perzsa oldalazó manőver következtében a görögök Thermopülai állásai veszélybe kerültek, ami végül a csatában elszenvedett vereségükhöz vezetett.
Hérodotosz Ephialtészt személyes haszonszerzésre törekvő árulónak ábrázolja, akinek tettei döntő szerepet játszottak a thermopülai csata kimenetelében.
De mi történt Ephialtésszel az árulás után? Hérodotosz erre is fényt derít:
„Ephialtész ezután a lakedaimóniaktól [szerk.: spártaiaktól] való félelmében Thesszáliába menekült; és mivel így száműzték, a pylagoriak vérdíjat tűztek ki a fejére, amikor az amfiktyoniak Thermopülai tanácskozáson ültek össze [szerk.: Malisz az amfiktyoni szövetség tagja volt];
„És jóval ezután, miután visszatért Antiküroszba, megölte Athenádész, egy trahiszi férfiú. Ez az Athenádész más okból (amelyet történetem későbbi részében el fogok mondani) ölte meg Ephialtészt, de a lakedaimóniak mégis megbecsülték érte.”
