Psihi (magyarul írva Pszükhé vagy Psziché) és Érosz kísértetiesen szép mítosza, a gazdag görög mitológiából származó megható szerelmi történet, mely az évszázadok során világszerte számtalan művészt inspirált.
A reneszánsz festőktől egészen a mai filmesekig Pszükhé és Érosz (vagy „Ámor”) nagyszerű inspirációs forrásként szolgáltak, és számos nagy – és néha kisebb-nagyobb – műalkotásban szerepeltek a legkülönbözőbb variációkban.
Bár a történetet először a római szerző, Apuleius írta le a Kr. u. II. században, a mítosz jelenetei számos ókori görög műalkotáson megtalálhatók, ami arra utal, hogy a történetet először az ókori Görögországban mesélték el. Számos ókori görög mítoszt később római szerzők adaptáltak és meséltek el újra, és gyakran a római források a mítoszok egyetlen fennmaradt írott változatának minősülnek. Egyes történeteket talán soha nem is írtak le Görögországban, vagy az ilyen szövegek másolatai azóta elveszetté váltak.
A görög mitológia szerint Pszükhé egy kivételes szépségű és kecsességű halandó nő volt. Külseje legendássá vált, és az emberek a világ minden tájáról eljöttek, hogy saját szemükkel láthassák szépségét. Pszükhé mégsem ment hozzá senkihez, aki rajongójának számított. Csak ahhoz a férfihoz akart hozzámenni, akit teljes szívéből szeret. A szülei azonban minél előbb férjhez akarták adni, és jósnőt kértek, remélve, hogy találnak majd megfelelő férjet gyönyörű lányuknak.
Aphrodité, a szerelem istennője dühös volt, hogy egy halandó nő ennyi férfi csodálatának tárgya. A féltékeny istennő megkérte fiát, a szerelem ifjú mesterét, Éroszt, hogy szálljon le a halandók világába, és mérgezze meg a férfiak lelkét, hogy többé ne kívánják Pszükhét.
Amikor azonban Érosz megpillantotta a lányt, annyira megbabonázta a szépsége, hogy elfelejtette végrehajtani anyja parancsát. Sőt, maga is beleszeretett Pszükhébe.
Érosz kérte Apollóntól, hogy mondassa azt a jóssal, akihez Pszükhé szülei fordultak, hogy Pszükhé egy csúnya szörnyeteghez megy feleségül, akinek az arcára soha nem lesz képes ránézni, és hogy az az Olympos-hegy tetején várja a lányt.
Természetesen az orákulum szavai lesújtották Pszükhé szüleit. Nem tudták elhinni, hogy az istenek ilyen szörnyű sorsot szántak drága lányuknak. Mégsem szegülhettek szembe a halhatatlanokkal, ezért úgy döntöttek, hogy elkezdik megszervezni lányuk és a szörnyeteg esküvőjét.
Pszükhé valóban hozzáment a szörnyeteghez – de a külseje miatt csak éjszaka lehetett együtt a férjével. Házastársa nem túl fényes külsejét azonban ellensúlyozta az az őszinte, gyengéd szeretet, amelyet a férfi mutatott iránta. A szörnyeteg szeretete és odaadása boldoggá tette az ifjú asszonyt, és úgy találta, hogy az igaz szerelemről szóló minden álma teljesült. Nagy boldogságáról beszélt a nővéreinek, de bevallotta nekik, mennyire szomorú, hogy nem láthatja a férfi arcát.
Psyche testvérei féltékenyek lettek a boldogságára, és meggyőzték arról, hogy a férje egy szörnyeteg, aki végül meg fogja ölni, és hogy előbb a lánynak kellene megölnie őt, hogy megmentse az életét. Így hát egy éjszaka Pszükhé fogott egy kést és egy olajlámpát, és elindult, hogy elkövesse a szörnyű tettet. Ám amikor a fényt a szörnyeteg férje arcára vetette, helyette a szerelem istenének, Érosznak a gyönyörű arcát látta.
Pszükhét annyira megdöbbentette ez a hirtelen felfedezés, hogy véletlenül a lámpa olaját a férfi arcára öntötte. Érosz felébredt, elrepült, és azt mondta Pszükhének, hogy elárulta őt, és tönkretette a kapcsolatukat, így soha többé nem lehetnek együtt.
Pszükhé azonnal kétségbeesett keresésbe kezdett elveszett szerelme után. Még magához Aphrodité istennőhöz is elment, aki Éroszt a palotába zárta, és könyörgött, hogy láthassa őt. A ravasz Aphrodité ekkor három lehetetlen feladatot adott Pszükhének, amelyet teljesítenie kellett, hogy bebizonyítsa szerelmét.
A lány szerelme olyan erős volt, hogy az első két feladatot könnyedén teljesítette. Az első a különböző hüvelyesek hatalmas mennyiségének szétválogatása volt, ami gond nélkül sikerült neki. A második az volt, hogy aranygyapjút hozzon a vad hegyi juhoktól. Ezt is teljesítette.
A harmadik azonban messze a legnehezebb volt mind közül, és szintén csapda volt. Az alvilágba kellett mennie, és Perszephoné dobozát a szépségelixírjével együtt visszavinnie Aphroditének, aki azt is megparancsolta neki, hogy ne nyissa ki a dobozt. A dobozban azonban valójában nem volt szépségelixír. Aphrodité tudta, hogy az elixír helyett Morpheus, az alvás istene van benne – és azt is tudta, hogy Psyche kíváncsiságból ki fogja nyitni.
Amikor Érosz megtudta, mi történt, elszaladt a palotából, és könyörgött Zeusznak, hogy mentse meg szeretett Pszükhéjét. Zeuszt annyira meghatotta a pár igaz szerelme és odaadása, hogy megajándékozta Pszükhét a halhatatlanság ajándékával, hogy a két szerelmes örökké együtt lehessen.
Idővel Pszükhé a görög mitológiában a lélek istenségeként vált ismertté. Pszükhé és Érosz mítosza ma is a tanuláson keresztül történő személyes fejlődés keresését szimbolizálja – és persze az igaz szerelmet is!
