Az igazi bakancslistás úti cél. Az enyém legalábbis. A kétezres évek közepén egy nap erejéig csupán, de a saját szememmel is meggyőződhettem róla, hogy az itt készült fényképekre nem igen kell photoshop.
A szűk kis utcácskák valóban meseszerűek, felbukkannak a kék kupolás, fehér falú házak és a naplemente… na, azt nem láttam. Viszont elmondások szerint itt a világon az egyik legszebb. Egy okkal több a visszatérésre.
Pár dolog, amit érdemes tudni, mielőtt a fenti kis hangulatkeltés után máris vennétek a repjegyet: a kör alakú vulkanikus szigetcsoport települései a magaslatok tetejére épültek, így a tengerpart nem mindenhonnan közelíthető meg, vagy pedig sok esetben felér egy jó kis kardioedzéssel. Ami pedig lent fogad, az bizony sok esetben fekete (a nap hatására borzasztóan meleg) homok, ami egyedivé teszi az itteni strandokat, nem a klasszikus értelemben. Amit pedig még érdemes szem előtt tartani, az az itt nyaraló emberek és a napi kirándulásra érkező látogatók száma, ami igen magas. Ez alatt pedig azt értem, hogy rengeteg. Az apró utcák a nap nagy részében zsúfolásig telnek, így a görög kormány folyamatosan azon fáradozik, hogy korlátozza az ideérkező turisták számát.
Természetesen a fentebbi pár sort semmiképpen sem elriasztásként írtam, hiszen Santorinit látni kell. A világ egyik luxusüdülője, a Föld egyik leghíresebb szigete, mely bájával, idillikus kilátásával évente több millió embert bír utazásra. Santorini azonban több, mint egy képeslap, bőven van tartalom a kirakat mögött.
Nem lenne nagyon görög, ha nem fűződne hozzá egy mítosz. A sziget ugyanis a Kr.e. 1450 körül bekövetkezett, a világ egyik legnagyobb vulkánkitörésének köszönheti a mai, félholdra emlékeztető alakját, sokan pedig az elveszett Atlantiszt azonosítják Santorini történetével a vulkánkitörés következtében keletkezett szökőár miatt.
Aki hajóval érkezik a szigetre, a főváros, Fira kikötőjében száll partra. Innen szerpentines út és libegő is vezet fel a 300 méter magasan lévő településhez, de aki érzi magában az erőt, hogy leküzdjön 600 lépcsőt, az gyalog is megmászhatja az emelkedőt. Igen népszerű közlekedési mód volt a szamaragolás is, de napjainkban szerencsére már nem vetik be őket minden körülmények között (IDE KATTINTVA megtudhatod, hogy miért). Fira valóban gyönyörű város, a vulkanikus kőzetbe vájt barlanglakásokkal, a „görög kékkel” tökéletes harmóniát teremtő fehér falaival még a szkeptikusabbakat is lenyűgözi. Kétségtelenül ide érkezik a legtöbb turista, hiszen aki nem is itt száll meg, innen indul tovább a sziget egyéb településére. A Régészeti Múzeum gazdag gyűjteménye, a 20. századi helyi mindennapokat bemutató Folklór Múzeum és a város templomai bőven szolgálnak látnivalóval abban az esetben is, ha valaki úgy érzi, betelt az amúgy szerintem megunhatatlan természeti látképpel, amiben Firában lehet részünk.
A fővárosból a sziget másik fő települése, Oia felé haladva mindenképpen érdemes megállni Imerovigliben. Innen érhető el ugyanis a Skaros-szikla, melyre felkapaszkodva a világ egyik legszebb panorámáját élvezhetjük. Azonban a mutatvány nem veszélytelen, csakis cipőben és megfelelő kondícióban érdemes nekivágni, akkor is csak nagyon óvatosan!
És jöjjön a már emlegetett Oia. Ha valaki a naplementében szeretne gyönyörködni, itt tegye, mert ahogy már volt róla szó, a világ egyik legszebbje. Ahogy a fővárosban, itt is csak gyalogosan vagy szamárháton közlekedhetünk, de a csepp kis utcákban más opció amúgy sem lenne lehetséges. A Tengerészeti Múzeum sok érdekességgel szolgál azoknak, akik kedvelik a hajókat. Itt már strandolásra is van lehetőség abban az esetben, ha bevállaljátok a több, mint 200 lépcsőfokot (oda-vissza az már több, mint 400). Megéri, mert az Amoudi-öbölben friss halakkal és tengeri herkentyűkkel várják a túrában megfáradtakat.
A sziget legnagyobb üdülőhelye a sziklás, kavicsos Kamari, ami annak (is) köszönheti a népszerűségét, hogy közvetlenül a tengerparton fekszik, így nem kell lépcsők tömkelegén lemászni, hogy csobbanni lehessen. Santorini egyik legjobb strandjának a perissait tartják, vízi sportok és búvárkodási lehetőség is rendelkezésre áll itt. Innen nem messze található a sziget egyik legkülönlegesebb partszakasza, az Eros strand. Csendesen bújik meg az őt körülölelő, különleges formájú sziklák között.
Pirgos megérdemli, hogy felmásszunk a sziget legmagasabb pontjára. Az 566 méter magason fekvő településen nemcsak az utcácskák és a templomok, kolostorok gyönyörűek, de a kilátás is lélegzetelállító. Plusz isteni élmény ellátogatni a Santo Wines borgazdaságba, ahol helyi borok, sajtok és olívabogyók fogyasztása közben gyönyörködhetünk a panorámában.
Akrotirire főként az itt található leletek miatt érdemes ellátogatni, melyek egy igen fejlett, 3000 évvel ezelőtt itt virágzó város alapjairól lebbentik fel a fátylat. Szintén értékes romokra bukkantak az ókori Thera-nál, mely a régi időkben a sziget kikötője volt.
