Görögország királya, Alexandros és Aspasia Manou szerelmi története egy tiltott románc meséje, amely szembeszállt egy hatalmas királyi dinasztiával, és a 20. századi görög történelem egyik meghatározó fejezetévé vált.
Házasságuk, amely a nemzeti megosztottság politikai zűrzavarában köttetett, oly módon fonta össze a magánéletet és a politikai történéseket, hogy az az egész nemzetet magával ragadta.
Romantikájuk hátterét a nemzeti megosztottság képezte, egy keserű politikai konfliktus Eleftherios Venizelos miniszterelnök és I. Konstantinos király között Görögország első világháborús szerepéről. Amikor az angol-francia beavatkozás 1917-ben Konstantinos száműzetéséhez vezetett, fia, a 24 éves Alexandros herceg került a trónra. Alexandros uralkodását ideiglenes megoldásnak szánták, de a történet később máshogy alakult.
Ebben az időszakban találkozott ugyanis Alexandros Aspasia Manouval. Életrajzírója, Hristos Zalokostas szerint először 1915 januárjában találkoztak egy vacsorán. Alexandros úgy emlékezett rá, mint egy fiatal, sötét hajú lányra, akit egyszer a királyi kertben látott. Most, 18 évesen, elegáns lányként azonban azonnal elvarázsolta őt.
Szépsége, amelyet Alexandros „a klasszikus görög vonásoknak” tulajdonított, és „zeneként csengő” hangja mélyen meghódította. Elhatározta, hogy elnyeri a lány szerelmét, és így is lett: nagy szerelem szövődött közöttük.
A szerelmi történet gyorsan botránnyá alakult. Aspasia Manou „hétköznapi ember” volt, egy ezredes lánya, aki nem rendelkezett királyi vérvonallal. Az ötlet, hogy királyhoz menjen feleségül, a királyi család, különösen a száműzött Sophia királyné számára elfogadhatatlan volt.
Sophia királyné száműzetéséből írt leveleiben kétségbeesetten próbálta megakadályozni a házasságot. Kifogásai két félelmen alapultak:
- Veszélybe kerül a királyi vérvonal: Az előkelő származású Sophia rettegett attól a gondolattól, hogy egy nem királyi származású személy belépjen a családba. Az olyan házasság, amelyben egy alacsonyabb rangú személy házasodik össze egy királyi személlyel, a dinasztia szigorú szokásai megsértésének számított.
- Politikai fegyvert adnak Venizelos kezébe: Sophia és Konstantinos attól tartottak, hogy a házasság Venizelos miniszterelnök számára hatékony politikai eszközzé válik. Úgy vélték, hogy Venizelos ezt használja majd fel Alexandros uralkodásának megszilárdítására és egy új görög dinasztia létrehozására, ami végső soron megakadályozza Kontstantinos-t és legidősebb fiát, Georgios-t abban, hogy valaha is visszatérjenek a trónra.
A család erős nyomása ellenére Alexandros nem tágított. 1919 májusában, Venizelos-nak írt levelében a miniszterelnök segítségét kérte, hogy hivatalos jóváhagyást szerezzen házasságához. Azzal érvelt, hogy egy görög nővel való házasság visszhangot keltene a nép körében és „felébresztené a görögök öntudatát”. Ezután saját kezébe vette az ügyet.
1919 novemberében Alexandros és Aspasia Manou titkos szertartás keretében házasságot kötöttek. Ez éles kontrasztot alkotott a királyi esküvőkkel – nem volt tömeg, nem volt pompás felvonulás, csak egy pap és tanúk. A házasságot a királyi család soha nem ismerte el hivatalosan, és továbbra is kívülállónak tekintette Aspasiát. Több mint ötven éven át ő volt a dinasztia „fekete báránya”, rokonai „nyilvánosan” hátat fordítottak neki.
Kevesebb mint egy évvel később tragédia történt. 1920. október 12-én, a Tatoi királyi kertben Alexandros megpróbálta elválasztani kutyáját egy házi majomtól, amikor az megharapta. A látszólag jelentéktelen seb halálos szepszishez vezetett.
A király mindössze 27 évesen halt meg. Öt hónappal később Aspasia megszülte lányukat, Alexandra hercegnőt. A királyi család soha nem fogadta el hivatalosan Alexandros uralkodását, házasságát és lányát. Athén külvárosában, Tatoiban található sírja tükrözi ezt a végső megvetést: sírkövén nem szerepel a „hellén király” hivatalos cím, ami egyértelműen jelzi, hogy szülei csupán régensnek tekintették.
Aspasia Manou 1972-ben halt meg Velencében.
