… hogy a melomakarona és a kourabiedes ókori gyökerekkel bír?
Dimitris Stathakopoulos, az athéni Panteion Egyetem történeti szociológia professzora adatgyűjtésbe fogott és meghatározta a két szó pontos etimológiai gyökereit.
Kutatásai szerint az azeri „qurabiya”, a török „kurabiye” és a görög „kourabies” szavak a „kuru” szóból származnak, amely szó szerint szárazat jelent. A „biye” szó pedig „kekszet” jelent, így lényegében a kourabies (vagy többes számban kourabiedes) egyfajta száraz keksz.
A „biscuit” szó először a középkorban jelent meg, a latin „biscuit” szóból származik, amely kétszer sütöttet jelent, azaz azt a módszert, amellyel a süteményeket kiszárították és amellyel megakadályozták, hogy megromoljanak. Görögül ugyanezt a módszert a „dipyron” szóval írták le.
A latin „biscuit” szót a velencei kereskedők terjesztették el Ázsiában, ahol biya/biye néven honosodott meg, és összekapcsolódott a kuru (száraz) szóval, így két új keleti szó jött létre a kekszre: „Qurabiya” és „Kurabiye”. A két szót később újra megjelent a nyugati világban, így jött létre a hellenizált „kourabies” szó.
A melomakarono (többes szám: melomakarona) szó közvetlenül az ókori Görögországból származik. A szótárak szerint a „macaroni” (tésztát jelent) szó a középkori görög „makaronia” szóból származik (a halottakra emlékező, tésztát tartalmazó temetési étel). A makaronia kifejezés az ókori görög „makaria” szóból származik, amely a mai melomakarono alakú kenyérdarabot jelentette. Ezt a temetésen részt vevő embereknek kínálták.
Később a makaria receptje megváltozott, mézet („meli”) adtak hozzá, ezért a neve is „melomakarono”-ra változott. A latinok, majd később az olaszok a makaronia szót „maccarone”-ként írták, ami végül tésztát jelentett.
