Ahogy arról már többször is írtunk, Hellász hozzávetőlegesen 1300 szigettel rendelkezik, melyek bejárásához igen sok időre lenne szükségünk. Ma olyan szigetre kalandozunk, ami talán kevésbé ismert, ám első látásra szerelem. Gyertek velünk!

Méghozzá a meseszép Kiklád-szigetcsoport nyugati tagjára, a vulkanikus eredetű, lópata formájú Milos-ra. Neve a Miloi Vénusz miatt is ismerős lehet, hiszen itt bukkantak rá 1820-ban a felbecsülhetetlen értékű szoborra, görögös nevén a Milos-i Aphroditéra, melyet aztán hazájától távol, a párizsi Louvre-ban állítottak ki. Éppen ezért Milos-t a szerelem szigetének is nevezik.

A már említett vulkanikus kialakulásnak köszönhetően a sziget partszakasza igen csipkésre sikeredett, csodaszép sziklás boltívek, barlangok, fehér homokos strandok tagolják, melyek kopárságuk ellenére lebilincselő látványt nyújtanak. A kék árnyalatait pedig lehetetlenség megszámolni.

Milos állandó lakossága kb. 5000 fő, számuk azonban megsokszorozódik, mikor kitör Görögországban a vakáció, hiszen nemcsak külföldi turisták látogatnak el ide, de a helyiek is igen szívesen választják a szigetet nyaralásuk helyszínéül. Athéntól légvonalban mindössze 180 km-re található, mind hajóval, mind repülőgéppel megközelíthető. A turizmus azonban még sokak örömére viszonylag gyerekcipőben jár itt, így ha csendre és nyugalomra vágytok, akkor ez a hely tökéletes választás. Leginkább augusztusban pezsdül fel itt az élet, júniusban és júliusban sokkal kevesebben utaznak ide.

A sziget festői szépségéről már Hippokratesz is megemlékezett. Az itt található több, mint 60 strand mindegyike egyedi, így igazán nehéz a választás. Vannak egyszerűbben megközelíthetők, de olyanok is akadnak, melyekért kicsit meg kell dolgozni, és csónakra pattanni. A legnépszerűbbnek kikiáltott Sarakiniko, ahol a hófehér sziklák csodaszép egyveleget alkotnak a tenger színeivel. De szintén meseszép Tsigrado is, ami megkövetel egy kis kalandvágyat, mert a homokos partot csak a sziklákon lemászva érhetitek el. Egyöntetű visszajelzések alapján azonban megéri. Paleochori egy jól kiépített, vörös sziklás strand, ahol minden kényelmi körülmény biztosított. Az egyik legérdekesebb Paliorema, ahol a Thiorihia nevű elhagyott bánya áll, ahol pálmafák helyett régi bányászati eszközök veszik körül a strandolókat. Ha pedig már unjátok a tengervizet, próbáljátok ki az Adamas-nál található termálforrások jótékony hatását!

Miloson mindössze 7 település található. A sziget nyugati részén nincs lakott övezet, csupán egy csepp halászkikötő, Embourio, ezért mindenki a keleti irányba orientálódik. A főváros Plaka, mely szűk sikátoraival és hagyományos kiklád házikóival rendkívül hangulatos. Ne hagyjátok ki a Kastrot, a hegy tetején álló várat, ahonnan pazar a panoráma, illetve a Népművészeti Múzeumot, ahol az egykori használati tárgyak, viseletek, bútorok és leletek között áll a már említett Milos-i Aphrodite másolata.

Adamas-ban található a legnagyobb kikötő, ide érkeznek be a kompok és a hajókirándulások is innen indulnak. A fővárosnál nyüzsgőbb, számos kávézó, taverna, üzlet és szórakozóhely várja itt a vendégeket. Itteni nevezetesség az Agia Triada templom, illetve a Bányászati Múzeum, ahol betekinthettek a sziget 600 éves bányászati múltjának rejtelmeibe. Milos ásványi anyagokban igen gazdag, a helyiek főként obszidián bányászatból élnek, a turizmus, halászat és mezőgazdaság csak ezután következik. Vulkanikus eredete ellenére a sziget nem teljesen kopár, olívát, kapribogyót, szőlőt, fügét és narancsot is termesztenek itt, melyeket a helyi éttermekben mindenképpen kóstoljatok meg!

Pollonia egy kis halászfaluból vált a sziget második legnépszerűbb célpontjává. Ezt nagyrészt fekvésének köszönheti, egy homokos kis öböl mentén, fehér házakkal szegélyezve alkot szép egységet, de a kis félszigeten álló Agia Paraskevi temploma is sok fotós kedvelt témája. Megéri itt elidőznötök egy taverna ínycsiklandó kínálata mellett.

Milos legkisebb települése Klima, ahová azért érdemes ellátogatnotok, mert többek véleménye szerint innen a legszebb a naplemente. De azért is, mert ez a falvacska őrizte meg leginkább eredeti jellegét. Partján még most is állnak az eredeti halászkunyhók, a színes faajtós sirmaták, melyeket anno sziklába vájtak.

Tripiti egy hegyi falu, amelynek szintén sok eredeti, hagyományos vonását sikerült megtartania az idők során. A panoráma innen igazán lenyűgöző.

Ha szeretnétek belesni az igazi halászfalvak életébe, látogassatok el Firopotamos-ba vagy Mandrakiába.

Nem messze találhatóak innen a sziget fő nevezetességének mondott, 1844-ben feltárt ókeresztény katakombák, melyek egyébként egyedülállóak az országban. Feltételezések szerint az első században építhették őket kemény munkával, hiszen a vulkanikus kőzetben az akkori felszereléssel valószínűleg embert próbáló lehetett előre haladni. A folyosókkal összekötött katakombákban több díszített sírhely is található, de szakemberek úgy saccolják, több ezer keresztény nyert itt végső nyughelyre. Az idők során a katakombák menedékként is szolgáltak a sziget megszállói ellen.

Másik nevezetesség a sziget ókori színházának romja, ami szerencsére még mindig olyan állapotban van, hogy alkalmas előadások megrendezésére.

Különlegesség az Agios Konstantinos halászkikötőjénél található föld alatti kápolna, melyet időnként elfoglal a tenger. A kis épület nagyon régi, az összes berendezése kőből faragott.

Képek: Pixabay, Unsplash

Megszakítás