Agios Vasilios-t, vagyis Szent Vasilios-t, kinek neve napját január 1-jén ünnepeljük, nemcsak a szegények és az elesettek segítőjeként tartjuk számon, de ő hozza a gyerekeknek a várva várt ajándékokat is.
Agios Vasilios Kr. u. 329-ben született, 379. január elsején halt meg, és az akkor még Görögországhoz tartozó kis-ázsiai Kappadokiában, Caesarea Mazaca (ma Kayseri) templomában püspökként tevékenykedett.
Nagyon befolyásos teológusnak számított, támogatta a nikaia–konstantinápolyi hitvallást, a keresztény hit alapnyilatkozatait, ellene volt az eretnekségnek, harcolt az arianizmus és Laodiceai Apollinaris ellen.
Teológiai meggyőződése és politikai érzéke tette őt rendkívül figyelemreméltó szószólóvá. Ő az első egyházi méltóság, aki szabályozta a kolostori életet: a hangsúly a közösségi életre, a liturgiákon való imádságra és a kétkezi munkára tevődött. Pakhomios-szal egyetemben a keleti kereszténység szerzetesi életének apjaként emlékezünk rá, mindemellett a keleti és a nyugati kereszténység egyik legnagyobb szentjeként tartják számon.
Agios Vasilios nagy benyomást tett a római katolikus egyházra is, ahol a templom doktoraként vagy olykor mint „Οὐρανοφάντωρ”, vagyis a mennyei csodák feltárójaként emlegetik.
Nemcsak intellektuális személy volt, de nagyban érdeklődött a földi lét iránt is, már a kezdeti időkben is a szegények és az elesettek megsegítését tűzte ki célul. Jó cselekedeteiről legendák szólnak: egy alkalommal az adószedők sokkal több teherrel sarcolták meg a népet, mint amit az ki tudott volna fizetni, ezért át kellett adniuk az ékszereiket is. Vasilios felemelte a hangját az igazságtalansággal szemben, és utasította az adószedőket, hogy adják oda neki az ékszereket, amiket ő majd visszajuttat eredeti tulajdonosaiknak. A probléma csak az volt, hogy igen nehéz, szinte lehetetlen lett volna meghatározni, kitől származnak eredetileg az értékes ékszerek. Ezért azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy süteményeket süt, és mindegyikbe elrejt egy-egy ékszert, így a vagyon szétosztásra került az emberek között.
Más legendák szerint Agios Vasilios egyházmegyéjében adományokat gyűjtött a szegények részére. Az adomány összegyűlt, ám ezt követően Agios Vasilios sokat törte a fejét, hogy hogyan adhatná azt át úgy, hogy közben ne sértse meg a szegényebb sorsúakat. Így hát megbízott néhány nőt, hogy süssön édes kenyereket, s azokba rejtették az aranypénzt.
Annak ellenére, hogy a legtöbben Görögországban ma már karácsonykor ajándékoznak az új év első napja helyett, maga a hagyomány még erősen él az emberekben, hiszen a görögök számára Agios Vasilios volt az, aki boldogabbá varázsolta az ünnepeket a szükségben szenvedőknek.
Január 1-je remek alkalom arra, hogy tisztelettel adózzunk és megemlékezzünk az életéről, mely jósággal és remek cselekedetekkel volt tele.
