Beköszöntött a sokak által várt március, mely egyre hosszabb nappalokat és egyre rövidülő éjszakákat ígér. Ám a görögök számára a tavaszt kétségtelenül az első fecske megjelenése jelenti, hozzájuk címezték az úgynevezett fecskedalokat is.
A fecskedalokat a gyerekek házról házra járva adják elő, egy fából faragott fecskével a kezükben. A gyerekek a fecske nevében szólnak: üdvözlik a jó időt, a termékeny földet, az éledező természetet és a háziakat, akiktől énekeikért cserébe jutalmat várnak. A dalokban az ilyenkor megjelenő kártevők távoltartására szolgáló speciális jókívánságoknak is el kell hangozniuk.
Az alábbiakban egy rodoszi fecskedalt olvashattok:
„Megjött, megjött a fecske,
a szép időt hozza,
a szép évet kezdi,
a begye fehérke,
és a háta fekete.
Te a fügesajtot gördítsd
kövér házadból,
hozd a boroskancsót,
a sajtot kosárban.
A fecske a kalácsot sem
bablisztből sült kenyeret sem
utasítja vissza.
Elmenjünk-e hát vagy kapunk valamit?
Megyünk, ha adsz, ha nem, mi nem megyünk tovább,
vagy visszük a kaput vagy az ajtó-bütüt,
vagy visszük asszonyod, ki most még bent csücsül,
kicsike ő, könnyen visszük el.
De ha adsz valamit,
adj nagy valamit.
Nyisd meg, nyisd meg ajtódat a fecske előtt!
– Hisz nem vagyunk mi vének, gyermekek vagyunk.”
Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása
Forrás: Nagyné Szabó Antigoni – A négy testvér
