Nagyszerdán az ortodox keresztények arról a “bűnös asszonyról” emlékeznek meg, aki megkente Krisztus lábát. A Nagyszerda másik témája az a megállapodás, amelyet Júdás kötött a zsidó hatóságokkal. A bűnös asszony bűnbánata és teljes megváltása szöges ellentétben áll az egykor kiválasztott tanítvány tragikus bukásával.
A triodion, vagyis a rövid himnusz világossá teszi, hogy Júdás nem egyszerűen azért halt meg, mert elárulta mesterét, hanem azért, mert miután beleesett az árulás bűnébe, azután nem volt hajlandó hinni a megbocsátás lehetőségében: “Nyomorúságában elvesztette életét, inkább a hurkot választotta, mint a bűnbánatot”.
Nagyszerda estéjén a templomban általában a betegek megkenésének szentségét celebrálják, és minden jelenlévő hívőt megkennek, függetlenül attól, hogy beteg-e vagy sem.
Úgy tartják, hogy nincs éles határvonal a testi és a lelki betegségek között, és ez a szentség nemcsak testi gyógyulást, hanem bűnbocsánatot is ad.
