Görögországban évszázadokon keresztül uralkodtak egyedi, csak erre az országra jellemző karácsonyi, és az úgynevezett dodekaimerohoz, azaz a 12 napos görög ünnepkörhöz kötődő hagyományok.
Ezek nagy része még ma is él, legfőképpen vidéken, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományok átörökítésére és tiszteletben tartására.
Ezek mellett azonban számos olyan tradíciót is találhatunk, amelyek külföldről érkeztek, s vetették meg lábukat az országban: mára már ezek is a dodekaimero részei.
7 részes sorozatunkban a tradicionális görög hagyományoknak járunk utána.
A „karácsonyi fát”, azaz a hristoxylot az ünnepek alatt égetik el.
Az észak-görögországi falvakban karácsony estéjén a ház ura kimegy, és megkeresi a legszebb, legerősebb fadarabot (legtöbbször fenyőből vagy olajfából), ez az úgynevezett hristoxylo. A kiválasztásnak igen körültekintőnek kell lennie, mivel a kandallóban lévő tűznek karácsonytól egészen vízkeresztig folyamatosan égnie kell.
A néphit szerint a hristoxylo ezen idő alatt végig lángol, és az a célja, hogy „Krisztust melegen tartsa” a betlehemi hideg jászolban. A folyamatosan égő tűznek ugyanakkor más funkciója is van: az ilyenkor előmerészkedő kalikandzaroszoktól igyekszik megvédeni a ház lakóit.
A hristoxylo elégetését alapos takarításnak kell megelőznie, hogy a kandallóban ne maradjon régi hamu, és gondoskodni kell arról is, hogy a kémény tiszta legyen.
Szenteste, amikor az egész család a kandalló köré gyűlik, a ház ura meggyújtja a tüzet, és és mielőtt a hristoxylot a tűzre vetné, azt kívánja, hogy égjen, és nyújtson védelmet 12 napon keresztül.
