Január 6-án elérkezünk a dodekaimero utolsó napjához, és egyben utolsó jeles ünnepéhez, a vízkereszthez.
Mint a dodekaimero másik két nagy ünnepéhez, a karácsonyhoz és az újévhez, a vízkereszthez is számos hagyomány kötődik, melyről itt írtunk már Nektek bővebben.
Ilyen hagyomány a koliva elkészítése és fogyasztása is, amely valójában ennek az ünnepnek a jeles eledele, melyet a görög családok Jézus megkeresztelése és a három keleti bölcs érkezése alkalmából fogyasztanak.
A kolivát eredetileg temetések alkalmából készítették, ma már ez a szokás is leginkább a kisebb falvakban lelhető fel. A kolivát fotokolivának, egyes krétai területeken psarokolivának is nevezik. A fotokoliva elnevezés a koliva és a fota, azaz fény szavak összekapcsolásából ered, ugyanis a görög ortodox egyházban a fényt, a megvilágosodást a vízkereszthez kapcsolják.
A koliva eredete régmúlt időkre, egészen az ókorig nyúlik vissza, amikor is a temetési szertartások egyik jellemző étele volt: főtt búzát készítettek, melyet vagy sós vagy édes hozzávalókkal gazdagítottak. Gyakran kevertek hozzá magvakat, hüvelyeseket, méretét pedig az ókori görög pénzérmékhez hasonlították, ugyanis hitük szerint a koliva is az elhunyt átmenetét segítette a túlvilágra. A koliva összetevői között azonban nem szerepelhetett az olaj, mert a vallás szerint ahhoz, hogy az ünnep alkalmából a templomokban a hívők Krisztus testéből és véréből részesülhessenek az ostya és a bor révén, nem volt szabad zsiradékot fogyasztani.
A vízkereszt alkalmából készített kolivát jellemzően január 5-én este fogyasztották, ám nemcsak a család, hanem az állatok is kaptak belőle. A hagyomány szerint ugyanis a január 5. és 6. közötti este megnyílik az ég a Szentlélek megjelenése alkalmából, s ezen az egy éjszakán az állatok is beszélhetnek. A családok pedig, attól tartva, hogy állataik majd panaszkodnak rájuk, ugyanazt az ételt kínálták nekik is, amit ők fogyasztottak, sőt, azt is megengedték nekik, hogy ne az istállóban, hanem a ház küszöbén aludjanak.
A koliva másik eredete is az ókorba nyúlik vissza. Eszerint ezt az ételt az isteneknek, ajándékba készítették, és panspermia néven emlegették. A legfőbb megajándékozott pedig Déméter, a földművelés istennője volt, ugyanis tőle várták, hogy bőséges terméssel örvendeztesse meg a földművelésből élőket.
Kép: latimes.com
