Dion, az ókori görög királyság, Makedónia szent helye, az Olimposz lábánál fekszik édenkertszerű környezetben, buja zöld növényzettel, magasra törő fákkal, bőséges forrásokkal és hajózható folyóval.
A területen az 1920-as években a Thesszalonikiben található Arisztotelész Egyetem által végzett ásatások egy várost tártak fel, amelyet szentélyek és más kultikus helyek vettek körül. A város a feltételezések szerint a klasszikus kortól a korai keresztény időkig folyamatosan lakott volt.
A Dionban tisztelt görög istenek között volt az olimposzi Zeusz, az ókori Görögország összes istenének királya, akinek a város a nevét is köszönheti, mivel az az ő görög nevéből, a Diaszból származik.
Valamikor, még az ókorban, Dionban egy nagy oltárt állítottak fel az olimposzi Zeusz és lányai, a múzsák tiszteletére. A Kr. e. 5. században, miután a makedón állam nagy hatalomra tett szert, atlétikai és színházi versenyeket is rendeztek itt. Mindezeket a nyilvános eseményeket a makedón királyok szervezték, akik Zeusz szentélyét az összes makedón számára központi istentiszteleti hellyé tették. A makedónok e szent helyei mellett kialakult város a Kr. e. 5. században kezdett virágzásnak indulni, és a Kr. e. 4. század végén már monumentális épületek sora szegélyezte.
Az i. e. 168-ban Róma és Makedónia között lezajlott történelmi pydnai csata után a terület Róma gyarmata lett. A szentély a római korban is működött, és Zeusz városa a Kr. u. II. és III. században a fejlődés második fénykorát élte.
Az őskeresztény korszakban a város mérete zsugorodni kezdett, és a 4. század végére a germán nomád törzsek nyugati ágait tömörítő gótok királya, az Alarik vezette erők kifosztották.
Az 5. században Dionban bekövetkezett földrengések és árvizek tették teljessé az egykor nagyszerű város pusztulását. A hely egy idő után teljesen elnéptelenedett, egykori lakói az Olimposz-hegy lábánál fekvő biztonságosabb területekre költöztek.
Az ókori város feltárt területein egyedülálló szabadtéri régészeti parkot hoztak létre, amely magában foglalja magát a várost, valamint a környező szentélyeket, színházakat, stadionokat és temetőket, amelyeket az évek során gondosan feltártak.
A Dion-lelőhely látogatói gyönyörű macskaköves ösvényeken sétálhatnak a folyó mellett, és pihenhetnek a természetes források és tavak közelében, miközben a helyi növény- és állatvilág számos ritka faját tekinthetik meg.
Zeusz ókori városa, mint a legtöbb más korabeli város, fallal védett és tipikus városi elrendezésű volt, két, egymást függőlegesen keresztező központi sugárúttal, valamint a gyalogosokat és a járműveket egyaránt kiszolgáló kövezett utak sűrűn lakott hálózatával. A városban üzletek és számos középület (köztük illemhelyek) sorakoztak. A város egy nagyon jól megtervezett vízellátási és csatornázási rendszerrel is büszkélkedhet.
A régészeti park bejárati pavilonján áthaladva, a kövezett kőösvényt követve a látogatók elsétálhatnak a nagy forrás mellett, és elérhetik Déméter, az aratás és a mezőgazdaság istennőjének szentélyét, amelynek számos szakrális épülete van.
Az itt található legrégebbi építmény a Kr. e. 6. század végéről származik, a későbbiek pedig a római korból.
Ezen az ösvényen tovább haladva a látogató Zeusz szentélyéhez ér, amely a hellenisztikus és római időkből származik. A templom falainak alapjai, a templomhajó, az oltár, a trón és egy lenyűgöző, fej nélküli márvány Zeusz-szobor a Kr. e. 2. századból csak néhány az itt feltárt kincsek közül. Ezeken kívül Dion ezen részén különböző méretű, vésett sasokkal és feliratokkal ellátott márvány áldozati tárgyakat fedeztek fel.
A régészeti ásatások során Hérának, a nők, a család, a házasság és a szülés görög istennőjének fej nélküli márványszobrát is feltárták. A felbecsülhetetlen értékű ókori szobrot a jelek szerint a korai keresztény időkben a védőfal egy részének kialakítására használták.
Néhány méterrel keletre egy szentélyt tártak fel, amelyet az egyiptomi istenek, Ízisz (a mágia és bölcsesség istennője) és Anubisz (az alvilág védelmezője) imádatának szenteltek. Kétségtelen, hogy ez a szentély a makedón régió egyik legszebb régészeti lelőhelye.
A Démétér szentély után egy másik útvonal vezet a Zeusz szentélyhez, ahol egy nagy oltár és számos felirat került elő a makedón királyok hivatalos szövegeivel. E szentély déli peremén a római korban új színház épült, amely az olimpiai Zeusz szentélyétől északnyugatra található nagy hellenisztikus színház helyébe lépett.
A régészeti lelőhelyen átvezető fő sétányon a látogatók megtekinthetik a híres, hihetetlenül jó állapotban fennmaradt mozaikot, amelyen Dionüszosz a tenger hullámaiból kiemelkedő szekerén látható. Dionüszosz az ókori görögök számára a szőlőszüret, a borkészítés és a bor, a termékenység és a színház istene volt.
Visszatérve a dioni utak központi csomópontjához, a látogatók egy érdekes, sokszögletű épülettel találkoznak, amely valószínűleg fedett piac volt az ókorban.
Ugyanazon az úton, amely az Olimposz kapujához vezet, található a korai keresztény bazilika bejárata, amelynek két, egymást követő építési fázisa volt, a Kr. u. IV. és V. században.
A város déli peremén, a régészeti parkból kifelé haladva a látogató megtalálhatja Dion ókori nyilvános fürdőit. Ezek a fényűző létesítmények márvány- és mozaikcsempepadlóval, nagy szökőkutakkal és pihenőhelyekkel büszkélkedhettek. A fürdőkben volt egy kápolna is, amelyet Aszklépiosz, az orvostudomány istenének imádatára szenteltek, valamint egy színház a kulturális rendezvények számára.
A Dion Régészeti Múzeumban a Dionban és környékén végzett ásatások során talált számos felfedezés közül láthatunk néhányat.
A múzeumban hellenisztikus és római korból megmaradt szobrokat, köztük az egyiptomi istenek szentélyéből származó szobrokat és márványáldozatokat, valamint Aphrodité oltárát láthatjuk, aki a szerelem, a szépség, a gyönyör és a szenvedély istennője volt. A múzeumban még a korai keresztény bazilikákból származó leletek, valamint a Dionban talált kőtárgyak és érmék, kerámiák, sírkövek, bronzfigurák és egyéb apró tárgyak is megtekinthetők.
