Történetünk kezdhetnénk úgy is, hogy tudtad-e, hogy nemcsak Kínának, de Görögországnak is van nagy fala?
És valóban, az ókori Athénban is épült egy, amely az Aigaleo-hegytől egészen a Parnitha-hegyig ért, és a eredeti célja az volt, hogy a peloponnészoszi háború idején (i. e. 431-404) védje a várost a támadásoktól.
A 4,5 kilométer hosszú, hatalmas kőépítmény a két hegyet köti össze, hogy elzárja a köztük lévő átjárót. Körülbelül 2500 évvel ezelőtt, a peloponnészoszi háború idején építették, hogy megakadályozzák a spártaiak és szövetségeseik támadását Athén ellen. Ezt az átjárót nevezte Thuküdidész „Kropeia”-nak, és ez volt a fő inváziós átjáró, amelyet a peloponnészoszi erők Attika és Athén megtámadására használtak.
A 19. században a helyiek a falat „Dema” vagy „Desis” névvel illették, mert úgy néz ki, mintha „összekötné” a két hegyet.
A kőerődítmény Aspropyrgos-tól északkeletre kezdődik, és Ano Liosia külvárostól mintegy 2,5 kilométerre, nyugatra ér véget, ahol az Aigaleo és a Parnitha-hegy közötti keskeny átjáró alakult ki.
Az athéni Dema mintegy 4,5 kilométer hosszú volt, és azért épült, hogy megvédje a stratégiailag fontos hágót, amely Akharnészből a Thriásziai-mezőre vezetett. Innen támadták meg a spártaiak Arhidamos király parancsnoksága alatt az akharniai mezőt Kr. e. 431-ben, a peloponnészoszi háború első évében.
A fal kötőanyag nélkül, durván faragott, sokszögletű sziklákból épült, a hézagokat kisebb kövekkel töltötték ki. Az erődítmény nem egyetlen egység, több kisebb, egymást átfedő szakaszból áll, amelyek keskeny folyosókat és bejáratokat alkotnak lejtős rámpákkal, hogy könnyen fel lehessen jutni a lapos tetőre. A falak vastagsága 1,5 és 2,8 méter között változik.
A Dema hosszának nagyjából a közepén két olyan nyílás található, amelyek a jelek szerint kapuként szolgáltak. Az északi az Oea felé, a déli pedig a Thriásziai-mezőre vezetett. Talán volt egy harmadik kapu is: a faltól keletre, 225 méter távolságban azonosítottak egy hátsó falat, egy alacsony, agyagkőből készült, körülbelül 120 méter hosszú gátat, amely a főfallal párhuzamosan fut. Ennek teljes hosszát 200 méterre becsülték. Célja az volt, hogy az Ano Liosia síkság felé tartó ellenséges csapatok útját állja, amelynek keleti oldalát elzárták. A hátsó fal minden valószínűség szerint a Demával egy időben vagy valamivel később épült. Úgy tűnik azonban, hogy a két erődítmény ugyanannak az építési tervnek a része, mivel a hátsó fal a Demát erősíti azon a ponton, ahol az utóbbi a talaj simasága miatt könnyebben megközelíthető, és ezért sebezhetőbb.
Sok történész hangsúlyozza, hogy a nagy fal nem azért épült, hogy feltartóztassa az Athén felé tartó ellenséget, hanem hogy késleltesse az odajutásukat. Így az athéni hadsereg, amely értesült az ellenség előrenyomulásáról, megelőzte volna a támadókat, mielőtt azok elérték volna a várost. Ráadásul a Dema nem engedné, hogy egy nagy sereg teljes alakzatban haladjon át rajta, így megkönnyítve a szabotázst, különösen az utóvédeknél.
Történelmi jelentősége ellenére azonban sajnos eddig sem a Kulturális Minisztérium, sem más szervek részéről nem történtek erőfeszítések az attikai nagy fal helyreállítására és népszerűsítésére.
Ma egy vasútvonal és egy autópálya halad át ezen az átjárón, amely összeköti Athén északi külvárosait a Thriász-mezővel.
