A görögországi Athosz-hegy ősi lakói valószínűleg bizarr étkezési szokásaiknak, például a viperaevésnek köszönhették hosszú életüket.
Plinius római író és természettudós a Kr. u. 77-ben adta ki a „Naturalis Historia” című enciklopédiát, amely máig az ókor legfontosabb tudományos feljegyzése. A kézikönyv rendkívüli információkat tartalmaz a korabeli növény- és állatvilágról, valamint ezen felül számos antropológiai és pszichológiai esszét is rejt. Így már a maga korában is a kultúra gyöngyszemének számított, nagy segítséget nyújtva az ókori orvostudomány fejlődéséhez.
A viperafalókra való hivatkozás a XII. könyvben található, amely az emberi antropológiának és fiziológiának van szentelve. A 27. bekezdésben különböző törzseket sorol fel, amelyek várható élettartama a 140 éves kort is elérheti.
Az Athosz-hegy a görögök által a Halkidiki-félsziget „harmadik ujjának” nevezett területen található. A mai napig igen jelentős vallási értékkel bír, és egyrészt autonóm régió, másrészt szerzetesállam. Történelme azonban meglehetősen ősi, de zavaros, hogy pontosan kik lakták legkorábbi szent területeit. Ez különösen azért van így, mert egy olyan időszakról van szó, amikor a hellenizmus előtti civilizációk terjeszkedtek a Földközi-tenger felé.
Thuküdidész, egy igen jelentős athéni történész és hadvezér szerint az Athosz-hegyet a pelaszgok leszármazottai lakták.
Bármilyen bizarrnak és abszurdnak is tűnik, a viperadiéta az ókorban valóság volt.
A vipera húsának egyik legfontosabb felhasználási területe az ellenszerek előállítása volt. Az orvosok ugyanis úgy vélték, hogy a kígyó mérge az egész testben megtalálható,ezért az állat saját testében van a harapás ellenszere. Később azonban sok orvos, akit Plinius a viperás étrendet folytató, hosszú életű népekről (pelaszgok és etiópiaiak) szóló történetei inspiráltak, az állat húsát inkább gyógyításra, mint megelőzésre kezdte használni.
Galénosz például, aki a történelem legjelentősebb orvosai közé tartozott, viperahússal átitatott bort használt olyan betegségek kezelésére, mint a lepra és az elefantiázis. Dioszkoridész Pedaniosz görög orvos és botanikus szintén ecettel és borral főzött viperát használt vesebetegségek kezelésére.
