Március 25. a görögök egyik legfontosabb nemzeti ünnepe: ezen a napon emlékeznek meg arról a szabadságharcról, amely 1821 és 1831 között zajlott, és amelynek eredményeként Görögország kivívta függetlenségét az Oszmán Birodalomtól.
Bár korábban több felkelési kísérlet is történt az oszmán uralom alóli felszabadulás érdekében, ezek mind kudarcba fulladtak. A szabadságharc kezdetét általában 1821. március 6-ra teszik, amikor egy kisebb görög csapat Alexandrosz Ipszilantisz vezetésével átlépte az oszmán határt, bár ezzel párhuzamosan több helyszínen is zajlottak harcok. Március 25. azért vált szimbolikus dátummá, mert ekkor hirdették ki Pátrában a forradalmat.
A görög erők mintegy 100 ezer főt számláltak, míg az oszmánok – albán és egyiptomi szövetségeseikkel együtt – akár félmilliós sereget is mozgósíthattak. A görögök azonban tengeri fölényben voltak, amelyhez jelentősen hozzájárultak az Égei-tenger szigeteiről származó flották. A hadihajók vezetői közül kiemelkedett Miaoulisz és Kanarisz, valamint a legendás Laskarina Bouboulina. Mire az oszmánok a tengeren is erőfölénybe kerültek, a görögök már számos jelentős sikert arattak.
A szultán végül segítséget kért az egyiptomi alkirálytól, aki Krétáért és a Peloponnészoszi-félszigetért cserébe csatlakozott a harchoz. Algéria és Tunisz is az oszmánokat támogatta, és egészen Nafplióig nyomultak előre, ahol azonban vereséget szenvedtek. A görögök eközben nem maradtak magukra: egyre több helyről érkezett pénzügyi és katonai támogatás egy olyan Európában, amely szabadulni kívánt az oszmán befolyástól.
A fordulópontot az 1827-es navarinói csata jelentette, amikor a francia–brit–orosz egyesített flotta döntő vereséget mért a török–egyiptomi–algériai erőkre. Ezt követően a szárazföldön is a görögök kerültek fölénybe, és létrejöhetett az új görög állam Ioannisz Kapodisztriasz vezetésével. Ebben az időszakban hunyt el Lord Byron is, a feljegyzések szerint mocsárláz következtében.
Kapodisztriaszt 1831-ben Nafplióban meggyilkolták. A görög trónt felajánlották I. Lipót belga királynak, aki azonban nem fogadta el. A konstantinápolyi szerződés végül rendezte az Oszmán Birodalom és az új görög állam közötti határokat.
