Az öreg halászok számtalan hagyományt őriznek, ami a tengerhez kapcsolódik. Ilyen az is, mely a napi fogás tartósításához a tengervizet használja fel.

Kalimnosz, a Dodekaniszosz-szigetcsoport délkeleti tagja változatos halételeiről nevezetes. A skála egészen a homárfaroktól a sült polip tintazacskójáig terjed. Az egyik kalimnoszi fogás nemcsak a sziget egyedi konyháját, hanem gazdag tengerészeti hagyományait is képviseli. Ez a spinialo, egy üveg tengervízben marinált, úgynevezett tengeri zsákállatokból (fouskes) álló étel.

spinialo.jpg

Kép: www.atlasobscura.com

Habár az élőlény okosan rejtőzködik a sziklás részeken, a tengeri zsákállatok primitív gerincesek. Olyanok, mint a kemény szivacsok, melyek hozzátapadnak a sziklákhoz, kagylókhoz, sőt, még a hajótestekhez is. Félbevágva belül lágy, narancssárga húsú, rántottaszerű állaguk van.  Erős, keserű illatuk a jódra emlékeztet, kétségtelenül jellegzetes.

Ahogy a sült polip tintazacskója, úgy a spinialo is eredetileg a halászok étele volt, melyet a kalimnoszi szivacshalászok készítettek és fogyasztottak, akik rákényszerültek táplálékukat tartósítani a hosszú tengeri tartózkodások miatt. Mielőtt a hűtőszekrény elterjedt a szigeten, a halászok üres borosüvegekbe helyezték a tengeri zsákállatokat, az üveget megtöltötték tengervízzel és egy kis olívaolajjal. Tengeri sün és sonkakagyló is gyakran került bele. Az így kapott egyveleget citrommal és a kétszer sütött, helyi kenyérrel fogyasztották.  A tengeri sónak hála, a spinialo hónapokig eláll.

Az autentikus változat napjainkban is tengervízzel töltött üvegben készül. Habár alkalmanként éttermekben is megtalálhatjuk, a halászok a mai napig hajójukon állítják elő, majd a halpiacon értékesítik, ezzel is továbbörökítve a hagyományt.

Miliosz Katalin

Megszakítás