A világ a görögséggel azonosítja Melina Merkourit, aki egész életében a hazájáért dolgozott. Gazdag életutat járt be: volt színház- és filmszínész, énekesnő, hazafi, politikus, miközben mindvégig Görögországot szolgálta.
A kezdetek
A kis Melina 1920. október 18-án látta meg a napvilágot Maria Amalia Merkouri néven, és már születésétől nagy hatással volt rá nagyapja, Spiros Merkouris, aki több évtizeden át töltötte be Athén polgármesteri posztját. Édesapja az Egyesült Demokratikus Baloldali Párt képviselője volt, Stamatis Merkouris nevű nagybátyja pedig a Görög Nemzetszocialista Párt vezetője, később, a második világháború alatt pedig a Görög Nemzeti Bank elnöke. Szülei válása után Melina az édesanyjával maradt.
Kezdeti szárnypróbálgatások
Nagyon korán, már tizenévesen férjhez ment Panos Harokopos-hoz, akitől több, mint 20 év után vált el. Miután elvégezte a Színművészetit, a színpadon próbálta ki magát, övé lett például Blanche szerepe Tennessee Williams művében, A vágy villamosában.
1950-ben Melina Párizsba költözött, és belevetette magát az ottani színházi életbe. A kor nagy neveivel dolgozhatott együtt, 1953-ban pedig elnyerte a Marika Kotopouli-díjat. Rá két évre hazatért Görögországba.
A mozivászon sztárja
Első mozi(fő)szerepe a Michael Cocoyannis rendezte Stellában volt 1955-ben, mely eljutott a cannes-i filmfesztiválra, ahol Arany Pálmára jelölték. Melina itt találkozott Jules Dassin rendezővel, aki neki szánta a világhírnevet hozó Never on Sunday főszerepét, melyért Oscarra is jelölték. A díjat ugyan nem kapta meg (ellentétben a cannes-ival), de Jules személyében egy életre szóló társat talált. Szakmai együttműködésükből született meg még a Phaedra, a Topkapi és a Dream of Passion című filmek is. A színpad továbbra is fontos maradt a művésznő számára, egy másik Tennessee alkotásban, Az ifjúság édes madarában is feltűnt, a Broadway-n pedig az Illya Darling című produkció főszereplője lett. A virradat ígéretében nyújtott alakítása pedig újabb elismeréssel jutalmazta. Színészi karrierjét a már fent említetteken kívül még három Golden Globe, két BAFTA és egy Tony-díj jelöléssel zárta.
Zenés szerepei mellett az éneklésre is nagy figyelmet áldozott. Több filmjében is dalra fakadt, Vangelis-sel közös műve, az Athina rendkívül nagy siker lett.
A történelem viharában
1967-ben, a katonai diktatúra kitörésének idején Melina éppen az Amerikai Egyesült Államokban játszotta az Illya Darlingot. Rögtön nemzetközi kampányba kezdett a rezsim ellen, beutazta a világot, informálta az embereket a Görögországban zajló tarthatatlan helyzetről. A diktatúra irányítói válaszul erre elvették tőle görög állampolgárságát és elkobozták a vagyonát. Melina válasza erre az volt: „Én görögnek születtem és görögként fogok meghalni.” 1971-ben megírta önéletrajzát Görögnek születtem címmel.
Politikai karrier
A junta bukása után, 1974-ben Mercouri visszatért Hellászba és megalapította a Pánhellén Szocialista Mozgalmat (PASOK), egy középbaloldali pártot. Tagja volt a központi bizottságnak, és képviselője a kulturális osztálynak. 1977-ben a PASOK-kal bekerült a görög parlamentbe – mindenkinél több szavazatot kapott. Melinát 1981-ben Görögország kulturális miniszterévé választották, az első nő lett, aki ezt a posztot betölthette. Hivatalának nyolc éve alatt kihasználta ismertségét, és az egész világon promotálta hazáját. Az egyik fő szószólója volt a parthenoni márványok visszaszerzésének, melyeket az Akropolis több épületéből tulajdonítottak el, és a londoni British Múzeumba szállítottak. A műemlékek mielőbbi visszajuttatása érdekében szorgalmazta az új Akropolis Múzeum megépítését, hogy a márványok méltó helyre kerülhessenek. 1986-ban szenvedélyes beszédet tartott az Oxford Union előtt: „Meg kell érteniük, hogy mit jelentenek számunkra a parthenoni márványok. Ők a büszkeségeink. Az áldozataink jelképei. A legnemesebb szimbólumai a létezésünknek. A demokratikus filozófia előtti hála jelei. A törekvéseink, vágyódásunk, a nevünk. Ők maguk a görögség lényege.” Szavai százakat inspiráltak, hogy aktivistaként a küldetés mellé álljanak.
„Remélem, hogy látom a márványok visszatérését Athénba, mielőtt meghalok. De ha később kerülnek haza, újjászületek, hogy láthassam.”
Az intézmény végül 2008-ban nyitotta meg kapuit, a történelmi emlékek hazaérkezése azonban még mindig várat magára.
Melina egyik legnagyobb szakmai sikere a politikában az Európa Kulturális Fővárosa intézmény létrehozása volt, melyben szorosan együttműködött az Európai Unióval. A városok sorát természetesen Athén kezdte meg 1985-ben.
Ahol csak tudta, terjesztette a görög kultúrát. Természetesen saját hazája sem volt ez alól kivétel, a hellén állampolgárok ingyenesen látogathatták a múzeumokat és régészeti lelőhelyeket. Világszerte előadásokat szervezett és rendezett a görög művészetekről, sürgette a hazai történelmi épületek rendbehozatalát, az Athéni Koncertterem befejezését és szorgalmazta az éves irodalmi díjak kiosztását.
1993-ban újból megválasztották a PASOK-ot, így ismét betölthette pozícióját a Kulturális Minisztériumban. Legfontosabb célkitűzése az Égei-szigetvilágot védő kulturális park létrehozása lett volna, illetve az oktatás fejlesztése, de ez a ciklusa nagyon rövidre sikerült.
Tüdőrák következtében vesztette életét 1994-ben, New Yorkban. Athénban, miniszterelnökhöz méltó temetésben részesült.
Halála után az UNESCO megalapította a Melina Mercouri-díjat, mely egy nemzetközi elismerés a kulturális tájegységek megőrzéséért.
Képek: Pinterest
