Újvonalas görög történelem „órákba” (valójában percekbe) kezdünk, melyet kétféleképpen is használhatsz: ha van időd, olvasd el a teljes cikket, ha nincs, elegendő pusztán a vastag betűs részeket, melyek önállóan is képet adnak a teljes anyagról. Bármelyik utat is választod, kellemes tanulást kívánunk!
A krétai kultúra
1. Merre járunk?
Ahhoz, hogy az ókori görög történelemről beszélhessünk, elsőként azt kell megvizsgálnunk, mely területen is zajlottak azok az események, melyekről a történelemkönyvek oly lelkesen mesélnek. A lakóiról (hellének) csak Hellásznak hívott állam a Balkán-félsziget déli részén, az Égei-tenger szigetvilágán és Kis-Ázsia nyugati partvidékén keresztül húzódott, meglehetősen tagolt domborzatával nemigen téve lehetővé a földrajzi egységet.
2. Mit látunk?
Nagy folyóvölgyek híján szóba sem jöhetett az öntözéses földművelés, a tenger azonban különösen fontos szerepet játszott már akkor is a mediterrán éghajlatú Hellász életében.
A hegyvidék számos kincset tartogatott az ott élőknek: szegényes termőföldje elsősorban olajfa- és szőlőtermelésre, valamint juh- és kecsketenyésztésre volt alkalmas, ám számtalan ércet (elsősorban vasat) és építőanyagot (főként márványt) is biztosított.
A Knósszoszi Palota maradványai
3. A krétai kultúra legfőbb jellemzői
Kréta Hellász legnagyobb szigete, mely az Égei-tenger déli részén helyezkedik el. Kiváló fekvésének köszönhetően összekötő kapocsként szolgált a görögök és a Közel-Kelet között. A sziget első városait a Kr.e. 3. évezredben alapították, a források szerint neolitikus kultúrával rendelkező bevándorlók. Ezek a városok, melyek élén a királyok álltak, a Kr. e. 2. évezredben élték virágkorukat. Ekkor született Knósszosz városa is, melynek régészeti leletei azt bizonyítják, hogy az ott élők a Keleten már jól működő irányítási és gazdasági rendszer szerint élték mindennapjaikat. A királyoknak hatalmas, többemeletes, gazdagon díszített palotáik voltak, lenyűgöző oszlopsorokkal, szökőkutakkal, freskókkal, sőt, csatornákkal és vízvezetékrendszerrel. A palotákhoz hatalmas raktárak is tartoztak, itt tárolták a beérkezett nyersanyagokat és a felhalmozott felesleget. A raktározás ezen szisztémája enged a történészeknek arra következtetni, hogy a királyok nemcsak a katonaság és a közigazgatás, de a gazdasági élet irányítói is voltak.
A társadalom előkelő rétegét a hajótulajdonosok és a kereskedők alkották, az ő segítségükkel építette ki a király azt a flottát, mely a Földközi-tengeren alapvető szerepet játszott a kereskedelmi szerep megerősítésében. Az előkelő réteg vagyonos volt, bár szerényebb körülmények között, de a királyokhoz hasonlóan ők is palotákban éltek. A társadalmi ranglétrán alattuk a közrendűek foglaltak helyet, akik földműveléssel (elsősorban gabonatermesztés), valamint élelmiszeripari- és kézműves termékek (olaj, bor, fém- és fazekasáru) előállításával foglalkoztak.
4. Épülés-pusztítás-épülés-pusztítás
Az Égei-tengeri térségben igen gyakoriak voltak a földrengések, melyek pusztító tengerárral jártak együtt. A források szerint a Kr.e. 1600 körüli földrengés olyan nagymértékű volt, hogy egész Knósszosz újjáépítését igényelte, ám egyúttal meg is erősödött, hatalmát nemcsak a sziget egészére, hanem a görög szárazföld egy részére is kiterjesztette. Kr. e. 1450 körül ismét nagy földrengés rázta meg a vidéket, ezt követően jelentek meg az akhájok ezen a területen. A népcsoport első hulláma békével érkezett, második hulláma viszont romba döntötte a Knósszoszi palotát és vele a Krétai civilizációt.
