Sorozatunkban a görög közösség tagjait mutatjuk be 9+1 kérdésen keresztül. 9 kérdést az interjú alanya választ ki „vakon” a 62 fix kérdés közül, a tizediket kapja, ez kicsit személyesebb.
Célunk, hogy határokon innen és túl kicsit jobban megismerjük egymást, erősebbé váljanak az egymás közti kapcsolatok. Ezért kapta a sorozat a #mazi, vagyis az #együtt címet.
Augusztus első #mazi-jában Kollonay Zoltánt ismerhetitek meg közelebbről. Zoli első diplomáját a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán, második diplomáját a Budapesti Zeneakadémián szerezte. Ezután a Bécsi Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Magyarországon több zongoraversenynek volt első helyezettje. Darabjait zongorával, orgonával, szintetizátorral szólóban, vagy saját zenekara kíséretében adja elő. Stílusa hidat képez a klasszikus a görög és a könnyűzene között. Koncertjei a megszokottól különlegesebbek. Varázslatos új zenei élményt adnak ínyenceknek.
1. Melyik szabadidős tevékenység kapcsol ki a leginkább?
A kirándulás, legfőképp, ha az a tengerhez vezet, és ha útközben más kultúrákat is meg lehet ismerni. Mágikus hatással vonz a szabad és határtalan víztömeg látványa, az őserő tajtéka, és a tenger hullámzásának moraja. Végtelenül ki tud kapcsolni a csend, a nyugalom, a forró homok a parton és az illatos szél. Ámulatba ejtenek régi korok csodái, és azok monumentális műemlékei. Ilyenkor szívesen merülök el a különböző kultúrák emlékei és a hétköznapi életük nyüzsgésében, mint a Szunion-foknál lévő Poszeidón templomnál, vagy az Akropolisz lábánál a Plaka bájos kis utcácskáinál. Sok kompozícióm született ezekből az élményekből, mint például a Görög Zongoraverseny zongorára és szimfonikus zenekarra – című darabom.
2. Mi volt a legnagyobb bók, amit valaha kaptál?
Sok szóló koncertet adok Magyarországon, nemcsak koncerttermekben, hanem kis templomokban is. Előfordul, hogy ezekre a koncertekre kevésbé alkalmas hangszert találok. Ilyenkor viszek magammal hordozható koncertzongorát és szintetizátort. A Karma szintetizátoromból például a hagyományosabb zenekari hangszerek mellett kevert és összetett hangokat, soha nem hallott hangszíneket is elő tudok hívni. Így például a felhők feletti gyermekkar éteri hangzása, vagy a víz alól felhallatszó vonós zenekar is döbbenetes hangzású. A templomi akusztikai környezetben ezek szépséges vibrálással, lélegzetelállító módon hangzanak. Sokszor kiegészítem fényekkel a koncertet, amikor is az egész templom úszik az azúrkék színben, vagy a zenékhez illeszkedve színeire bontja azt, a dallamok szerint audiovizuális élményt adva. Egy ilyen koncert után odajött hozzám egy idősebb néni, és azt mondta: „Művész Úr! Én még soha életemben nem voltam koncerten, és nem is tudom, hogy most mit játszott, de ez valami gyönyörű volt.” Ennek a bóknak örültem eddig a legjobban.
3. Ha holnap úgy ébrednél, hogy egy hangszeren tökéletesen játszol, melyik lenne az?
Ez nehéz kérdés! Nehéz ez amiatt, mert imádom a hangszeremet, így csakis a zongorát választanám ismét. Azonban a zene a fülemben mindig sokféle hangszeren szólal meg az adott dallam karakterének megfelelően, és ez többnyire kiegészül zenekari hangzással. Így a zongorán is megpróbálom a megannyi hangszer játékmódjával színesíteni játékomat. Ha holnap mégis úgy ébrednék, hogy egy új hangszeren tökéletesen tudnék játszani, akkor az valamilyen vonós hangszer lenne, talán hegedű vagy cselló. A vonós hangszerekben az tetszik a legjobban, hogy a húrral folyamatos kapcsolatban van az előadó a megszólaltatás teljes hosszában, és így az élő hanggal is. A zongorán előre el kell képzelni a hangzás teljes időtartamát, de a billentés után már sajnos nem lehet befolyásolni a hangzást. Illetve lehet befolyásolni, de az már illúzió, csakúgy, mint a zongora éneklő hangja is. Fizikailag nem lehetséges ez, hiszen minden billentyűhöz külön húr tartozik, de az előadó képzelete segítségével megteremthető és átadható a kötés érzése, mintha a dallam egy húron, a hegedőhöz hasonlóan szólalna meg. Szóval ezért imádom annyira a zongorát, mert a zongorán nincs lehetetlen.
4. Hol etted életedben a legjobbat?
Amikor Krétán kirándulni indultunk, és a hosszabbik úton mentünk Vai-ba, az ezer pálmafák tengerpartjára, útközben megálltunk a Pillangók völgye előtt, egy hegyi faluban, már nem is emlékszem rá, hogy hívták. A faluban volt egy taverna, ahová betértünk valamit enni. Nagyon érdekes látvány fogadott minket. Egy családé volt az étterem, az emeleten a lakásuk. Megvolt mindenkinek a dolga. Az Apa volt a felszolgáló, felesége és a nagymama a szakács, a nagylány volt a pultos, stb., és ott volt a papa is, és mások is, akik a tévét nézték, illetve a gyerekek, akik ott játszottak. Úgy működtették az éttermet, hogy közben ott élték az életüket is. Éppen ebédhez készülődtek, így mi is azt kértük, amit Ők ettek. A szó nemes értelmében sima, hagyományos hétköznapi ételek voltak: faszénparázs felett sütött bifteki, horiatiki, hasábburgonya és tzaziki. Jellegzetes görög ételek, de olyan finomak voltak, hogy itthon még csak hasonlót sem tudunk készíteni. Miért is? Azért, mert ott a hozzávalóknak volt egyenként fantasztikus íze. Ott termett minden a kertben. Saját maguk préselték az olajat a saját maguk termesztette olajbogyóból, a feta és a joghurt házi készítésű volt, a paradicsomnak, a hagymának, az uborkának, a citromnak csodás íze volt a görög napsütéstől, és annak a riganinak is olyan illata volt a faszénparázs felett, hogy egyszerűen nem lehet feledni. Nem lehetett feledni a nagyon kedves, családias szíves vendéglátást sem, mely olyannyira jellemző a görögökre.
5. Mire nem sajnálod a pénzt?
Élményekre. Hagyom, hogy az érzések vezessenek az észszerűség rovására, vagy legalábbis annak egyensúlyáig. Igaz, ez sokszor több pénzbe kerül. Később azonban ezt sohasem bántam meg, mert utólag mindig kiderült, hogy megérte az az egy plusz óra, az a plusz 50 kilométer, az a plusz 50 m magasság, az a plusz egy nap, stb. Össze sem lehet hasonlítani az érzést, amikor egy ilyen élmény megtalál, mert ilyenkor van idő azt észrevenni, és évekig lehet belőle töltekezni. A mindennapos csodák mindig ott vannak mellettünk, csak észre kell venni, le kell hajolni érte. Nem tartom mohóságnak, ha ettől néha még többre vágyunk, mert vannak olyan élmények is, amiért el kell menni valahova, tenni kell érte valamit, és hát fizetni is kell érte a racionálisnál kicsit többet, hogy a közelébe kerülhessünk. Ilyenkor valami észbontóan érdekes és különleges dolgok szoktak velem szembe jönni.
6. Ki játszana téged egy életedről szóló filmben?
Nem merném másra bízni, sokszor én sem igazodom ki magamon teljesen. Tudom, hogy sok mindenben jeleskedem, de azt is tudom, hogy sok mindent kell javítanom, fejlesztenem magamon. Nagyon érdekel, hogy többet megtudjak magamról. Egyre építkezem, egyre több olyan dologgal ismerkedem meg, ami szélesíti látókörömet. Ezek a változások nagyban kihatnak a kompozíciómra. Már nagyon érik bennem egy különleges zene alkotása, amihez a jelen események láncolata visz, de még hiányzik néhány elem, hogy összeálljon konkrét dallammá. Különben a zenéim is változnak. Egy gyermekkori művemet próbáltam nem is olyan rég átírni, modernizálni, az akkori tapasztalatlanságomból adódó hibáimat javítani. A javítás sikerült, de valahogy eltűnt a darabból a lélek, az akkori énem. Kénytelen voltam sok esetlenséget benne hagyni, és csak a súlyos hibákat javítani, hogy megmaradjon a darabban a lelkesedés. Most már máshogy szárnyalnék, talán emiatt lenne nehéz a szerepemet eljátszani, és talán emiatt nem is lenne olyan fontos, hogy valaki eljátssza, hiszen ami bennem érdekes, az mind átkerül a műveimbe, így azokat kellene eljátszani, nem engem, azok jobban tudnak rólam mesélni.
7. Melyik könyvélményed volt rád a legnagyobb hatással?
Gyermekként olvastam először, és azonnal elbűvölt a Biblia nyelvezete, a mondanivalója, a történetei, a tanításai, a misztikuma, az, hogy csak ki kell mondanunk szavakat ahhoz, hogy életre kelljen az ige. Ez annyira Isteni, és egyben annyira emberi, hiszen Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, így sok csodás képességünk van, ezek közül pedig egy a zene. Ugyanakkor az is nagyon érdekes volt számomra, hogy miért olyan nehéz jónak lenni, miért esendő az ember. Így hamar rátaláltam Goethe Faust vagy Madách Az ember tragédiája című könyveire, aztán jött a görög mitológia, a csillagászat, a képzőművészet, a versek és számtalan regény, szóval nehéz választani. Több bibliai téma és könyvélményem volt ihletője zeneműveimnek. Például a Szent Mihály Arkangyal legyőzi a sárkányt fantázia orgonára és harsonára című darabom, melyet Budapesten a Szent Mihály Templomban mutattam be.
8. Ha lenne 100 millió forintod, melyet jótékonysági célokra fordíthatnál, hogy költenéd el?
Azt hiszem, keresném a befektetés lehetőségét egy szociális területen. Nem a pillanat nehézségeit próbálnám enyhíteni, hanem olyan hosszú távú megoldásokra koncentrálnék, ami később önfenntartó rendszerként megteremtené a lehetőségét a rászorulóknak arra, hogy olyan segítéséket kapjanak, mely velük együtt dolgozva jönne létre. Abban segítenék nekik, hogy képesek legyenek arra, hogy tovább tudjanak lendülni a mélypontról, és képesek legyenek az önfenntartó élet kialakítására, hogy vissza tudják nyerni önbecsülésüket, életük célját, értelmét és a lehetőségeiket.
9. Melyik a kedvenc idézeted?
Több idézet és közmondás is tetszik, olyan is, amiben csak részigazság van, és olyan is, ami ellentmond egy másiknak. – Fogadd el, változtass rajta, engedd el! – Tegyél mindennap egy lépést a célod felé! – Nem a cél a fontos, hanem az út! – Csak pozitív gondolatokkal! – A szeretet mindent legyőz! – Segíts magodon, az Isten is megsegít! – Meg tudod csinálni!
+1: Melyik volt életed legmeghatározóbb görög zenei élménye?
Gyermekkoromból sajnos kimaradtak a meghatározó görög zenei élmények. Az első inkább egy felismerés és megértés volt. Amikor megértettem végre, és már én is tudtam kicsit beszélni a görög zene nyelvét. Ez számomra izgalmas pillanat volt, mert bár a klasszikus zenét gyermekkorom óta tanultam, görög zenét persze nem volt alkalmam. Magamtól próbáltam megérteni azt. Számoltam, figyeltem, elemeztem, nem sok sikerrel. Egyszer táncolni is próbáltam, de ekkor elengedtem a tudatos gondolataimat, és csak az érzéseimre próbáltam hagyatkozni. Valami döbbenetes élmény volt, ahogy megéreztem a ritmust. Fel kellett ismernem, hogy ez teljesen más, mint amit eddig tanultam. A zenei súlyok a klasszikus zenében általában lefelé vannak. Ott bizony nem mindig voltak lefelé, hanem éppen felfelé. Az döbbentett meg, hogy ez egy jellegzetes lépés és mozdulat, de ami benne volt, az ettől sokkal több. Ez a mozdulat a görög beszédben és a gesztikulációban is benne van. Akkor ez nemcsak egy lépés volt, hanem egy életérzés is, ez volt maga a határtalan szabadság, a görög életérzés része. Ez a meghatározó élmény nyitotta ki számomra a lehetőséget, hogy beépíthessem a görög zene alapjait a saját zenémbe is. Ma már ez természetesen jön belőlem, és keveredik az egyetemes zenei értékekkel, illetve a pop hangszereléssel. Egyszerűen csak hagyom áramolni, hagyom, hogy jöjjön, és hasson a közönségre. Azóta hagyom, hogy egy kicsit Ők is részesévé váljanak ennek az új zenei élménynek.
