Ismerjétek meg Nikos Tzellos-t!
A regionális népzene szerves része egy terület történelmének, mely a jelen kor emberét összekapcsolja a régmúlt kultúrájával és hagyományaival, melyek ma már kevésbé jelennek meg, vagy esetleg el is felejtődtek.
Ebből az okból kifolyólag Nikos, a fiatal rodoszi zenész vállalta a küldetést, hogy életre kelti szigetének népzenéjét.
A több hangszeren, köztük zongorán, lírán, gitáron, mandolinon és lanton játszó fiatalember elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja eme műfaj megőrzését:
“A hagyományos zene szent nekünk… nekünk, tradicionális zenészeknek kötelességünk megőrizni, és megismertetni az emberekkel mindezt.”
Ahogy Görögország nagy részén, a turizmus Rodoszon is nagymértékben befolyásolta a helyi kultúrát és zenét, olyan stílusjegyeket, amelyek korszakokat éltek túl, most pedig a kihalás szélére sodródtak.
Ha Nikos-on múlik, ez nem marad így. Egy hagyományos “soustát” használva, inspirációként rögzítette a saját verzióját ehhez a 100 éves dalhoz, autentikus, korhű hangszereket használva és gazdagítva azt néhány olyan zenei elemmel, mely a modernkor füleinek is ismerős lehet.
Amikor a lelkes ifjú meghallotta, hogy egy afantou-i otthonban található egy sérült lant, azonnal eldöntötte, hogy helyrehozza. Ez a hangszer nagyon sok szigeti dalban megtalálható, és történelme nagyon régi időkre nyúlik vissza.
Egy lanton játszó barátjának, Manolis Lentakis-nak a segítségével Tzellos óvatosan megvizsgálta a 150 éves hangszert, majd hozzáfogtak a restaurációhoz. Mikor már szebb volt, mint új korában, Nikos fel tudta használni a már említett új dalához. A zenében hallható akkordokat és magát a szerzeményt régi könyvekben találta.
A “Sousta”, mint műfaj széles körben ismert a görög szigeteken, ám mindenhol saját képükre formálták és külön táncot koreografáltak hozzá. A gyökerei egészen az ókorba vezetnek vissza, mikoris az istenek megbékítésére játszhattak ilyen muzsikát. Az idők során azonban az udvarlással azonosították ezt az irányzatot, mely esküvőkön is felcsendült.
Nikos elengedhetetlennek tartja, hogy az általa újraélesztett dalok teljesen autentikusak legyenek, csak nagyon apró elemekkel gazdagítja, melyek kicsit felfrissítik őket, így kapcsolja őket a mához.
“Szükség van a zenénk modernizálására annak érdekében, hogy életben tartsuk… a mindennapi életünk radikális változásai túl nagyléptékűek ezeknek a kulturális jellegzetességeknek ahhoz, hogy túléljék. De mi segíthetünk, és a megfelelő módszerrel a hagyomány életben marad” – mondja Nikos.
És úgy tűnik, ez a módszer működik, a rodoszi fiatalok ugyanis egyre érdeklődőbbek a hagyományos zene és tánc iránt, különösen az esküvőkön és a tradicionális görög fesztiválokon, ahol a lejátszási lista fele népzenét, fele pedig modern görög dalokat tartalmaz.
Amikor Tzellos-t arról kérdezték, mi a legkedvesebb számára abban, amikor a szigete zenéjét játssza, ezt felelte rá: “az, hogy örömmel tölti el az embereket és kedvet kapnak táncolni… Ilyenkor mindenki eggyé válik, létrejön köztünk ez a fajta kommunikáció, mosolygunk és jól érezzük magunkat.”
Ez garantáltan veletek is így lesz, ha meghallgatjátok Nikos dalát:
