A Dodekaniszosz-szigetcsoport második legnagyobbika tökéletes példa egy olyan helyre, ahol a nőké a főszerep.
Elszigeteltségüknek köszönhetően a lakosok nagyon sok hagyományt megőriztek az idők során, például egyedi szokásaikat, sajátságos dialektusukat és jellegzetes viseletüket.
Általánosságban ez a szigetcsoport arról is nevezetes, hogy a nők különleges és tisztelettel övezett helyet foglalnak el a társadalomban. Karpathos-ra ez különösképpen igaz, itt valósággal olyan, mintha az asszonyok uralnák a terepet.
Példának okáért, ha Karpathos-on készült fényképeket nézegetünk, leginkább nőket látunk rajta: ünnepnapokon hordott csodaszép népviseletben pompázó lányokat, kenyeret sütő asszonyokat, szamarat vezető idős hölgyet.
A legkarakteresebb település Olympos, mely magasan a hegyekben meghúzódva, a turisták tömegétől távol rejtőzik, egy olyan hely, ahol mintha megállt volna az idő. Ebben a falvacskában minden kétséget kizáróan a nő a nagy család összetartó kapcsa. Mint anya, feleség, lány és testvér szolgálja és támogatja a famíliát minden tekintetben.
És nemcsak békeidőben, hanem szomorúbb korszakokban is. Az olasz és német megszállás alatt a sziget asszonyai harcossá avanzsáltak, és rettenthetetlenül védték otthonukat. Az olasz hódoltság alatt a lánydiákok megtagadták az olasz nyelv elsajátítását (az olaszosításról itt írtunk bővebben) vagy tettették, hogy nem értik a nyelvet, és nem szavaltak olasz verset a lobogó előtt. Az olaszok lassan feladták azzal a konklúzióval, hogy a karpathos-i lányok még gyermekkorban is képtelenek megtanulni egy másik nyelvet. Pedig az igazi ok valójában a megszállás ellen való tiltakozás volt. A helyi görög családok szigorú rendre utasították fiatal lányaikat az olasz katonákat illetően is: “Semmi kommunikáció, semmi kapcsolat”. Sőt, voltak olyan bátor asszonyok, akik férjükkel együtt kémkedésre adták a fejüket, és információt küldtek a Szövetségeseknek az olaszokról.
Mi ezzel a cikkel kívánunk minden lánynak, asszonynak, hölgynek nagyon jó egészséget, boldog nőnapot!
