A XX. század egyik legfontosabb Novel-díjas görög költője, aki mindemellett írói, fordítói és diplomata munkáival is kivívta magának a hírnevet és tiszteletet. Ma ünnepeljük születésének 121. évfordulóját.
A kezdetek
Pontos születési dátumáról eltérő adatok állnak rendelkezésre, egyesek szerint 1900. február 29-én, mások szerint ugyanebben az évben, de március 13-án látta meg a napvilágot a kis-ázsiai Smirna közelében, Vourlaban. Eredeti neve Giorgos Seferiadis, édesapja, Stelios Seferiadis ügyvédként dolgozott, szabadidejében a költészetben és az ókori, valamint az idegennyelvű művek fordításában lelte örömét. Édesanyja, Despo Tenekidi gazdag, nagybirtokos felmenőkkel bírt.
Smirnából Athénba
A család az első világháború kitörésekor Smirnából Athénba költözött, Seferis itt érettségizett le, majd 1924-ben a párizsi Sorbonne egyetemen szerezte meg jogi diplomáját. Ezt követően nyelvtanulás céljából egy évet Angliában töltött, majd 1925-ben visszatért Görögországba, és nem sokra rá a diplomáciai pályán helyezkedett el, a Görög Királyi Külügyminisztériumban kezdett el dolgozni. Ezzel megkezdődött hosszú és sikeres karrierje, melynek során Angliában és Albániában konzulhelyettesi és konzuli posztokat töltött be több éven keresztül.
Mindenfelé a világban
1941. április 10-én, Görögország német megszállásának estéjén vette feleségül az általa már régóta ismert Maria Zanout.
A második világháború idején a száműzetésbe kényszerült Szabad Görög Kormányt kísérte Krétára, Egyiptomba, Dél-Afrikába és Olaszországba, majd 1944-ben tért vissza a már felszabadított görög fővárosba.
A háborút követően újabb külföldi állomások következtek az életében, diplomataszolgálatot töltött Ankarában és Londonban, miniszter volt Libanonban, Szíriában, Jordániában és Irakban, valamint nagykövet Nagy-Britanniában.
Fontos szerepet játszott az 1950-es ciprusi válság idején. Először 1953-ban utazott ide, és első látásra szerelembe esett a szigettel. Nemcsak emberileg, de művészileg is meghatotta ez a hely, a Fedélzetnapló III. a hely ihletésének köszönheti megszületését. Ciprus ekkor az Egyesült Királyság, Görögország és Törökország alkotta uralkodó háromszögből próbált kitörni, és elnyerni önálló nemzetközi státuszát. Seferis közvetített a felek között, melynek eredménye a Londoni Egyezség lett, ennek értelmében Ciprus függetlenedett Nagy-Britanniától.
A sokszínű művész
Seferis csak 1950-ben tért vissza először Smirnába, ez a szülőföldjétől elszakadt érzés pedig visszatükröződik később költészetében, és magyarázatot ad az Odüsszeusz története iránt való érdeklődésére is. Művészetére hatással voltak még Kavafis, T.S. Eliot és Ezra Pound is.
Az 1967-es katonai puccsot követő görög diktatúra alatt Seferis egy nyilatkozatában Giorgos Papadopulos katonai diktatúrája ellen szólalt fel, ezzel pedig kivívta a fiatalok szimpátiáját.
Életműve verseket, esszéket és naplókat ölel fel. Mindemellett jelentős műfordítói, kritikusi és történészi tevékenységgel is bírt. Visszatérő témája a dicsőséges görög múlt, az 1930-ban született költeményei közül pár pedig megzenésítésre is került, az Epiphania például Mikis Theodorakis által.
Első verseskötetei (Fordulópont és A ciszterna) még magánkiadásban jelentek meg, azt követő kötetének (Mitológia), már új stílust kölcsönzött, vegyítette a hagyományos és modern kifejezéseket, egymás mellé helyezte a mitologikus múltat és a küzdelmekkel tarkított jelent. Ennek alapja a homéroszi Odüsszeia volt. 1948-ban megjelent első angol nyelvű kötete, az Assine királya és más költemények. Rengeteg külföldi utazása ihlette a három kötetes Fedélzetnaplót (melynek harmadik része Cipruson született).
Elismerések
Rengeteg elismerést és díjat kapott karrierje során, több tiszteletbeli jogi diplomával is bír (Cambrige, Oxford, Princeton, Thessaloniki).
1963-ban első görögként ítélték neki a Nobel-díjat “kimagasló lírai írásmódjáért, melyet a hellén világ és kultúra iránt tanúsított mély érzések inspirálnak”. A díj átvételekor így zárta beszédét:
“Ezen az egyre szűkebb világon egymásra vagyunk utalva; keresnünk kell az embert, bárhol is legyen. Amikor a Thébába vivő úton Oidipusz találkozott a Szfinxszel, s az feladta neki a rejtvényt, Oidipusz azt felelte: az ember. És ez az egyszerű szó elpusztította a szörnyet… Sok szörnyeteg van még, melyet el kell pusztítanunk. Jegyezzük hát meg Oidipusz feleletét.”
Életének utolsó időszakában visszavonultan élt. Temetése a diktatúra elleni demonstráció egyik eseménye volt, koporsóját több ezer fiatal követte, miközben a szintén Mikis Theodorakis által megzenésített szerzeményét, az Elutasítást (Άρνηση) énekelték. Ezt a dalt a hatalom később betiltotta.
