A tavaly elhunyt írónő, akit az egyik legnagyszerűbb modern görög szerzőnek tartanak, ma lenne 98 esztendős.

Alki Zei megszámlálhatatlanul sok generáció görög gyermekeinek segített olyan problémás és nehéz témaköröket egyszerű köntösbe burkolva megértetni, mint például az elhagyás, a drogfüggőség, a háború, a szegénység, a fasizmus és a rasszizmus – így pedig felkészítette őket a való világra, ám mindezt különleges gyöngédséggel és hatalmas optimizmussal.

Művei közül több is a görög kötelező olvasmányok közé tartozik (Vadmacska az üveg alatt, Petros háborúja). A gyermekirodalom megkerülhetetlen alakja, írásait közel 30 nyelvre fordították le.

A korai évek

Angeliki Zei néven született Athénban, 1923. december 15-én. Gyermekkorának egy részét Samos-on töltötte nővérével, míg édesanyjuk több éven keresztül vívta harcát a tuberkolózissal, az attikai Parnitha-hegyi szanatóriumban. A család 1937-ben Athénba költözött, és Alki az Ionios Iskola diákja lett, ahol összeismerkedett és szoros barátságot kötött Georges Sarrival, aki később szintén népszerű gyermekkönyvíró lett.

Ifjú évei alatt Zei elmélyült az írásban és a történetmesélésben. Nagyon sok, iskolájában és otthonában történt eseményből merített ihletet. Az irodalom iránti kötődése akkor mélyült el, amikor nagybátyja feleségül vette a görög újságírót és szerzőt, Dido Sotiriou-t, aki nagyon sokat segített a szárnyait próbálgató leányzónak. Ahogy Alki szenvedélye egyre nőtt az írás irányában, a náci megszállás is egyre inkább fenyegette Görögországot.

Amikor a németek elfoglalták az ország egy részét 1941-ben, a 18 éves Zei csatlakozott a Nemzeti Felszabadítási Front Ifjúsági Szárnyához, vagyis a görög ellenállók csoportjához. Ekkoriban színházi filozófiát tanult az Athéni Egyetemen, és az Athéni Konzervatórium drámaiskolájában játszott. Későbbi férjével, Giorgos Sevastikoglou drámaíróval 1943-ban találkozott, mikor végzett a Konzervatóriumban.

Szökés a Szovjetunióba

Lévén mindketten baloldaliak voltak, miután a kommunisták vereséget szenvedtek, 1949-ben, a polgárháború során megpróbálták elhagyni Görögországot. Zei férje Üzbegisztánba, Taskentbe menekült, ami akkoriban a Szovjetunió része volt, az asszony pedig később próbálta követni őt. De mielőtt ezt megtehette volna, letartóztatták, és politikai nézetei miatt Hios szigetére száműzték.

Hat év különlét után aztán, 1954-ben az írónő végül újra a férjével lehetett Taskentben. 1956-ban, egy évvel első gyermekük, Eirini születése után Moszkvába költöztek, ahol két esztendővel később világra jött fiuk, Petros. Ebben az időben az orosz város a menekült görög művészek és entellektüelek központja lett. Itt tartózkodásuk alatt Alki forgatókönyvírást tanult a Moszkvai Filmművészeti Intézetben, a világ legidősebb filmes iskolájában.

A polgárháború végeztével, 1964-ben a család visszatért Görögországba. Azonban az itt töltött idő nem tartott sokáig, ugyanis, mikor három év múlva a junta, vagyis a jobboldali katonai diktatúra átvette a hatalmat, Párizsba menekültek. Azok a baloldali művészek, írók, zenészek, akik nem hagyták el időben Hellászt, gyakran kínzás, bebörtönzés és száműzetés veszélyének voltak kitéve. Zei és családja megvárta, míg a diktatúra 1974-ben elbukik, és aztán tért vissza hazájába, melyet haláláig nem hagyott el többet.

Alki Zei forradalmasította a gyermekirodalom műfaját Görögországban

A vadmacska az üveg alatt – mely két, görög szigeten élő fiatal lány történetét meséli el – volt az írónő első novellája. 1963-ban írta, és félig-meddig önéletrajzi ihletésűnek mondható azokból az időkből, amit Alki nővérével Samos-on töltött. A könyv a gyermekirodalom egyik klasszikusának számít, és az országban szinte mindenki ismeri. Sokan úgy vélik, ez az egyik első görög gyerekkönyv, mely politikai eseményeket is magába foglal, hiszen ez a történet éppen Ioannis Metaxas diktatúrája alatt játszódik. A könyv azért is olyan különösen népszerű, mert olyan módon kezeli a bonyolult, felnőtt témákat, hogy a gyerekek is megértsék. Később televíziós műsort is készítettek belőle.

A Petros háborúja Görögország történetét meséli el a náci megszállás alatt, valamint az ország felszabadítását. Az írónő 1971-ben vetette papírra, mikor még Párizsban tartózkodott. Amellett, hogy ír az akkoriban aktuális politikai helyzetről, bemutatja a főszereplő, Petros életét, a fiatal fiúét, aki ragyogó hitelességgel bír.

Zei olyan gyermekkönyveket alkotott, melyek nem próbálják meg elrejteni a bonyolult és kellemetlen élethelyzeteket a gyerekek elől, ellenben kedvességgel és együttérzően készítik fel őket a világ dolgaira.

Az írónő, miután több ifjúsági könyvet is kiadott, 1987-ben megírta első felnőtteknek szóló művét, az Achilleusz menyasszonyát. A Tina hálója, amely egy tinilányról szól, aki a drogok világába csöppent, 2003-ban megnyerte a legjobb tinédzserkönyveknek szóló díjat a Fiataloknak Szóló Könyvek Nemzetközi Tanácsának Görög Osztályától. A következő évben Alkit jelölték a Hans Christian Andersen díjra az írásaiért, és az Astrid Lindgren Emlékdíjra az irodalmi munkájáért.

A gyermekirodalmi műfajhoz való hozzájárulását az Athéni Akadémia is elismerte 2010-ben, négy évvel később pedig megkapta a tiszteletbeli doktori címet a Thesszalonikiben található Arisztotelész Egyetemtől.

Az írónő görög és angol nyelvű honlapja ITT érhető el.

 

Skip to content