Sorozatunkban a görög irodalom kedvelőinek és a görög kultúra szerelmeseinek szeretnénk kedvezni egy-egy gyönyörű vers és irodalmi remekmű bemutatásával.

Ma Athanasios Hristopoulos egyik versét hoztuk el Nektek.

Πόθος

Ἂς γένομουν καθρέφτης,

νὰ βλέπεσαι σ’ ἐμένα,

κι ἐγὼ νὰ βλέπω πάντα

τὸ κάλλος σου κι ἐσένα.

 

Ἂς γένομουν χτενάκι,

σιγὰ – σιγὰ ν’ ἀρχίζω

νὰ σχίζω τὰ μαλλιά σου,

νὰ σ’ τὰ συχνοχτενίζω.

 

Ἂς ἤμουν ἀεράκης,

καὶ ὅλος νὰ κινήσω,

στὰ στήθη σου νὰ πέσω,

νὰ σὲ τὰ ἀερίσω.

 

Ἂς ἤμουν, τέλος, ὕπνος,

νὰ ἔρχομαι τὸ βράδι,

νὰ κλείνω τὰ γλυκά σου

ματάκια στὸ σκοτάδι.

Vágy

Ó, lennék csak tükör, tükör!

Hogy bennem nézhetnéd magad,

hogy láthatnálak szüntelen,

látnám szépséged, lényedet!

 

Ó, bár lehetnék fésűd én!

Lassan-lassan elkezdeném

fésülni, szántani hajad,

így gondozgatnám véghetetlen.

 

Ó, bár lehetnék könnyű szél!

Indulnék, teljes áradat,

hogy kebeledre hulljak, és

édesen szellőzzünk, te s én.

 

Ó, bár lehetnék végül álom!

Érkeznék minden este hozzád,

hogy édes-édes szemedet

védő sötéttel csak bekössem.

Tandori Dezső fordítása

 

Skip to content