A magyarországi görög falu kapcsán megannyiszor emlegetjük a nevét, de ki is volt a ma 107 éve született Nikosz Beloiannisz valójában?
A Peloponnészoszi-félszigeten található Amaliadában látta meg a napvilágot 1915. december 22-én, egy jómódú család tagjaként. Jogi tanulmányait Athénban végezte, de mielőtt lediplomázhatott volna a Ioannis Metaxas rezsim az Akronauplia börtönbe záratta, majd a megszálló németek kezére adták.
1943-ban Beloiannis megszökött, és csatlakozott az ELAS-hoz (Görög Nép Felszabadítási Serege) a Peloponnészoszi-félszigeten. Miután a Görög Demokrata Sereg politikai megbízottja lett a görög polgárháború alatt, 1949-ben utolsóként hagyta el az országot annak legyőzése után.
1950 júniusában aztán visszatért, hogy újraalakítsa a Görög Kommunista Párt athéni szervezetét, melyet illegálisnak tituláltak. Megismerkedett Elli Pappa íróval és aktivistával, akivel egy közös fiuk született. 1950. december 20-án letartóztatták, és hadbíróság elé vitték. Árulással vádolták, valamint azzal, hogy információkat adott át a Szovjetuniónak. Pere 1951. október 19-én kezdődött Athénban, melynek során 94 ember került vád alá. Beloiannisz tagadta az ellene felhozott vádakat, és a náci megszállás, a brit intervenció és a görög polgárháború alatti hazafias cselekedeteit hozta példaként. A szélesebb közvélemény úgy ismerte meg, mint a „Férfi szegfűvel”, mely miatt aztán egy Picasso skicc témája is lett.
A hazai és nemzetközi vélemény ellenére, melyek a kegyelmet várták, november 15-16-án a hadbíróság Beloiannis-t és 11 társát halálra ítélte. A görög kormány több ezer telegrammot kapott a világ számos pontjáról, melyekben az elítéltek felmentését kérték, miközben egy nemzetközi kampány is útjára indult olyan személyek részvételével, mint Picasso, Charlie Chaplin, Jean Paul Sartre, Paul Éluard, Nazim Hikmet és sokan mások, azt kérve, hogy a bíróság vonja vissza döntését.
1952. március 30-án, korán reggel 4 elítéltet szállítottak Kallitheába, majd kivégezték őket a Goudi-táborban. A többi vádlottat életfogytiglanra ítélték, de a ’60-as években mindannyian kiszabadultak.
Beloiannisz ezzel a görög ellenállás nagy hősévé és az autokrata, háború utáni rendszer szimbolikus áldozatává vált. Nikos Tzimas vitte filmre történetét 1980-ban, a már említett Férfi szegfűvel címmel.
