Gondoltad volna, hogy az ókorban volt olyan szín, mely többet ért az aranynál?

Az ókori világ legdrágább festéke ugyanis a tiriai bíbor volt, amelyet az ókori Görögországban, Rómában és Bizáncban az aranynál is többre becsültek.

Ezt a gazdag és fényűző színt a tüskés bíborcsigákból nyert festékanyagból állították elő, és az ókor óta a királyi ranggal és a státusszal társították.

A legtöbb szakértő a föníciaiaknak tulajdonítja, akik a mai Libanon területén éltek, és olyan városokat alapítottak, mint Büblosz, Szidon, Tírosz és Bejrút. A tíriai bíbor az ókori Tírosz városáról kapta a nevét, amely a Földközi-tenger és a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott városa volt.

Mások szerint az égei-tengeri régészeti és epigráfiai adatok arra utalnak, hogy a bíboripar először Krétán alakult ki.

Robert R. Stieglitz a Biblical Archaeologist magazinban írt cikkében azt állítotja, hogy Kréta minószi lakosai és néhány minószi szigeti lakos, például a Kytherán élők, már Krisztus előtt 1750-ben is gyártottak tengeri bíbort, és ezzel olyan iparágat hoztak létre, amely aztán az egész Földközi-tenger keleti részén elterjedt és virágzott.

A görög változat szerint a félisten Héraklész és kutyája egy tengerparton sétáltak, hogy meglátogassanak egy nimfát. A kutya megrágott egy ilyen csigát, és végül bíborszínű lett a szája. Amikor a nimfa meglátta a színt, ugyanilyen színű ruháért könyörgött.

Függetlenül attól, hogy ki alkotta meg először a színt, tény, hogy több tízezer mirigyre volt szükség az előállításához – amelyet a tüskés bíborcsigákból nyertek ki -, amit aztán megszárítottak, majd sós lével töltött ólomedényben megfőztek, s ezt követően kapták meg a kelmefestésre alkalmas folyadékot. Az eljárás 10 napot is igénybe vett, és nagyon büdös volt, ezért ezt a tevékenységet a lakott területektől távolabb végezték.

Más textilszínekkel ellentétben, amelyek csillogása gyorsan elhalványult, a tíriai bíbor sokkal ellenállóbb volt, ragyogását tovább megtartotta, s emiatt nagyon magas értékkel is bírt. A bíborral festett kelméből ezért leginkább királyi ruhák, ünnepi köntösök és magas státuszú tárgyakhoz kötődő textilek készültek.

Volt idő, mikor használatát törvény szabályozta, vagyis nem is viselhette akárki: a törvények hordását legtöbbször a királyokra és a vallási vezetőkre korlátozták.

Megszakítás