Tsitsanis kompozícióinak és buzuki-virtuozitásának soha nem volt és nem is lesz párja, amikor a görögök a „laiko tragoudi”-ról (népdal) beszélnek, a nagy zenész jut elsőként eszükbe.
Vasilis Trikalában született 1915. január 18-án – pontosan 69 évvel a halála előtt -, az ipiroszi caruhi-készítő Kostas Tsitsanis 14 gyermekének egyike volt. Nehéz idők jártak akkoriban Görögországban, és Kostas Tsitsanis gyermekei közül csak négyen maradtak életben, három fiú és egy lány.
Vasilis zene iránti szeretete elég korán megmutatkozott, mikor apja mandolinján kezdett játszani. Testvére, Hristos buzukin játszott. Hamarosan a két testvér apjuk kávézójában zenélt Trikalában, amely a család nevét viselte.
Apja 11 éves korában bekövetkezett elvesztése katalizátor volt Vasilis Tsitsanis életében. Szeretett édesapja és mentora mandolinját egy helyi hangszerkészítő változtatta át buzukivá. A fiatal Vasilis-t elvarázsolta a hangszer hangja, annak ellenére, hogy a középiskolában hegedülni tanult.
Tsitsanis 15 évesen írta első dalát. Néhány évvel később elhagyta trikalai otthonát, hogy Athénba menjen jogot tanulni. Ez 1936 végén történt.
Hogy a fővárosban kiegészítse a jövedelmét, tavernákban zenélt. A Kolonos szegénynegyedben található Bizelia taverna lett az első „otthona” Athénban. Ott találkozott Dimitris Perdikopulos énekessel, aki elvitte a fiatal zenészt a Columbia Recordshoz.
Tsitsanis ott készítette el első lemezét 1937-ben. Az Arhontissa a leghíresebb dal, amelyet akkoriban rögzített. Ezzel együtt ő írta a This is Why I Wander, a For These Black Eyes című dalokat és még sok mást, amelyeket Stratos Pagioumtzis, Stellakis Perpiniadis és Markos Vamvakaris énekelt.
1938-ban Tsitsanis-t besorozták a görög hadseregbe távíró- és rádiókezelőnek. Szinte minden este átugrotta a katonai tábor drótkerítését, és a kocsmákban buzukin játszott. A 48 órás szabadságát arra is felhasználta, hogy felvételeket készítsen a Columbia számára.
Ebben az időszakban a fiatal zenészre nagy hatással voltak a kis-ázsiai görögöktől származó rebetika dalok. A stílust és a keleti ritmusokat beépítette zenéjébe. A rebetikát azonban akkoriban cenzúrázták, mivel Ioannis Metaxas diktátor volt hatalmon, és ellenezte a keletről érkező zenét. A rebetika a tiltásig marginalizálódott, és ez volt az, ami vonzotta Tsitsanis-t.
A német megszállás idején a zenész Thessalonikibe költözött, ahol különböző tavernákban játszott. Ezekben az években számos dalt írt, amelyeket a háború után rögzített: többek között ekkor született a Bahtse Tsifliki és a Synefiasmeni Kyriaki című dala.
1946-ban, amikor visszament Athénba, ezeket a dalokat rögzítette. Az 1945 és 1955 közötti évtized volt Tsitsanis számára a legtermékenyebb, mivel ebben az időszakban írta népszerű dalainak nagy részét.
Dalai révén Tsitsanis olyan új énekeseket hozott előtérbe, akik később a népzene legendáivá váltak, mint Marika Ninou, Sotiria Bellou vagy Prodromos Tsaousakis.
1950 után megváltozott a helyzet, a népdalokat már nem csak a szegényebb réteg értékelte: az újonnan kialakult középosztály is elismerést kezdett mutatni a népdalok iránt, mivel azok lágyabbá és csiszoltabbá válnak.
Keleti és nyugati hatások kezdtek bekerülni a dalokba, és a zenét már nemcsak a kocsmákban, hanem a klubokban és bárokban is játszani kezdték. Tsitsanis próbált alkalmazkodni anélkül, hogy feladná személyes stílusát. Ugyanez igaz a következő években is, amikor a zenei légkör ismét megváltozott.
Tsitsanis elkezdett dalokat írni az új hatásokkal, amelyeket új énekesek énekeltek, akik az évek során egyre ismertebbek lettek: Stellios Kazantzidis, Grigoris Bithikotsis, Akis Gavalas, Manolis Angelopoulos, Kaiti Grey, Polly Panou, Haroula Lambraki, Stamatis Kokotas. De Tsitsanis sok dalát maga is elkezdte énekelni.
1980-ban az UNESCO égisze alatt felvették a „Harama” című dupla albumot – így hívták azt a klubot, amelyben Tsitsanis pályafutása és élete utolsó 14 évében fellépett. Az albumon számos klasszikus dalát és számos improvizatív számot játszik a buzukijával.
1984-ben, születésnapján, a londoni Brompton Kórházban hunyt el egy tüdőműtétet követő komplikációkat követően. Alig 24 nappal ezelőtt még a Haramában lépett fel és új dalokat írt.
