Peritas volt az a legendás kutya, aki követte Nagy Sándort a dicsőséghez vezető hosszú úton, gazdája mellett harcolt, megmentette az életét és meghalt egy csatában.
Alexandros a kutyáját Peritas-nak (görögül: Περίτας) nevezte el, az ókori makedón naptár negyedik hónapja, Peritios után, amely a január és február közötti időszaknak felel meg. Kissé szelíd név egy harci kutyának, amely a legenda szerint fegyveres harcosokat, egy oroszlánt és egy elefántot is legyőzött a csatatéren.
A kutya fajtája nehezen azonosítható és ismeretlen. A szakértők szerint valószínűleg egy ipiros-i molossos volt.
Fajtától függetlenül a kutya nagy és erős lehetett, kifejezetten arra tenyésztették ki, hogy az embereket csatába kísérje, és ugyanolyan vadul harcoljon, mint a karddal és lándzsával vívók. A korszak harci kutyáitól elvárták, hogy rettenthetetlenek legyenek, és bármilyen ellenféllel felvegyék a harcot, legyen az elefánt, oroszlán vagy fegyveres harcos.
Plinius szerint Peritas-t egy kaukázusi királytól kapta Alexandros. Más források szerint egyike volt a sok kutyának, amelyeket Alexandros-nak adományként adtak, amikor megérkezett a mai Indiától északra fekvő területekre. A nagy hadvezér annyira megszerette négylábú barátját, hogy nem tudott aludni anélkül, hogy Peritas ne feküdt volna mellette.
A kutyák történetei a történelmi pillanatokban általában hihetetlen hőstettekkel, hatalmas hűségtettekkel és némi könnyfakasztó drámával vannak megszépítve. Peritas ezekből bőven nyújt: annyira szerették, hogy úgy tűnt, természetfeletti képességekkel rendelkezik.
Nagy Sándor kutyája állítólag sok csatában harcolt szeretett gazdája mellett. Egy beszámoló szerint Peritas a perzsa gaugamelai csata során úgy védte meg Alexandert egy harci elefánt ellen, hogy addig tépte annak ajkát, amíg az elefánt a vérveszteségtől legyengülve térdre nem esett. Egy másik beszámoló szerint azonban Peritas csak elterelte az elefánt figyelmét a támadásával, így adva lehetőséget urának, hogy elmeneküljön a fenyegetés elől.
Strabón beszámolója szerint Alexandros-nak 150 kutyát adott a pandzsábi Sopythes, az indiai harci kutyáiról híres uralkodó.
Egy másik történet szerint Alexandros szorult helyzetbe került, amikor Indiában a malájok ellen harcolt. A maláj csapatok csapdába ejtették, harcosai pedig a csata másik oldalán álltak. Leonnatus Peritas-t küldte, hogy Alexandros segítségére siessen. A bátor kutya harcolt és utat tört magának az ellenséges csapatok között, amíg a súlyosan sebesült Sándor oldalára nem ért, és addig tartotta vissza a malájokat, amíg Sándor emberei utat nem tudtak törni hozzá. Peritas-t azonban halálosan megsebesítette egy dárda, és állítólag odakúszott Sándorhoz, majd meghalt, miután fejét az ölébe hajtotta.
Ezek a történetek a hűséges, vitéz Peritas-ról nem történelmi tényként íródtak. Valószínűleg a csapatok mesélték őket a tűz körül, hogy bátor tettekre ösztönözzék magukat.
