Az Akropolisz a világ egyik leglátogatottabb helyszíne, olyan magától értetődő látképpel, hogy el sem tudjuk képzelni, mi volt a dombon azelőtt, hogy az ikonikus épületegyüttest létrehozták volna.
A válasz pedig nem is olyan meglepő: egy palota, mégpedig a mükénéi korból, melyet Kr. e. 1700-1100 közé tesznek, s mely a Kr. e. 15-13. században élte fénykorát.
A mükénéieket a kutatók korai görögként aposztrofálják, akikre nagy hatással volt a minószi civilizáció, mely nemcsak Krétán, hanem az Égei-tenger nagy részén is elterjedt Kr. e. 2000-1450 között. A mükénéieknek több központjuk is volt, kezdve a fővárosuknak számító Mükénével, de ilyen volt még Tiryns, Pülosz (Nesztor otthona), Théba, Midea, Gla, Orhomenosz, Argosz, Spárta, Nikória és Athén is.
A mükénéi civilizáció hanyatlása Kr. e. 1230 körül kezdődött, ekkor sok fontos mükénéi emlék elpusztult, és a társadalmi-politikai rendszerük, a palotából történő központi irányítás megszűnt. Néhány helyszínt később újra benépesítettek, de kisebb léptékben és a korábbinál kisebb fényűzéssel. Kr. e. 1100 körül a legtöbb mükénéi helyszín egyszerű faluvá zsugorodott.
Az Akropolisz – görögül szó szerint a város (polisz) legmagasabb, legtávolabbi pontját (akro) jelenti – egy 150 méter magas, viszonylag lapos tetejű, 7,4 hektár alapterületű domb. Egyes források szerint már a Kr. e. 6., más források szerint a Kr. e. 3. évezredtől lakott volt.
Arra, hogy a mai épületegyüttes helyén mükénéi palota állt, az ásatások során feltárt falak maradványaiból és tárgyi emlékekből következtetnek. Az egykori palotából már csak egy oszlopalapzat és néhány homokkő lépcsőfok maradt fent, illetve egy faltöredék, mely egykoron körülbelül 760 méter hosszú, 10 méter magas és 3,5-6 méter vastag lehetett. Ez a fal egészen a Kr. u. 5. századig védte Athén városát.
Később a dombon templomokat emeltek, melyek közül a legfontosabb a Hekatompedon vagy Hekatompedos volt. A templomot Kr. e. 570-550 körül építették. Ez egy dór mészkőépítmény volt, amelyet Athénének, a város védőistennőjének szenteltek.
