A tavaly 93. születésnapját ünneplő színészlegenda, korának egyik szépségideálja meghatározó szerepet töltött be nemcsak hazája, de a világ filmtörténetében is. Karrierje során mintegy 70 filmben szerepelt, megjárta New Yorkot, és énekesnőként is sikereket ért el. 15 éve visszavonultan él.
A kezdetek
A kis Irini Lelekou egy Korinthosz melletti falvacskában, Hiliomodiban született 1926. szeptember 3-án. Édesanyja tanítónő volt, édesapja klasszikus drámát oktatott. Irene, miután elvégezte tanulmányait az athéni Drámai Művészeti Főiskolán, 1948-ban a színpad felé fordult, és nemcsak a görög fővárosban, de New Yorkban is szórakoztatta a nagyérdeműt. 1947-ben házasságot kötött Alkis Papas filmrendezővel, de 4 év után elváltak útjaik. Hosszú ideig gyengéd szálak fűzték Marlon Brandohoz, akivel 1954-ben találkozott. 1957-ben újra férjhez ment, ezúttal Jose Kohn filmproducerhez, de ez a házasság is válással végződött. Az ötvenes évektől beindult a színésznő filmes karriere is, egyre több megkeresést kapott. A világhírnév 1964-ben érte utol, ekkor jött ugyanis Zorba.
Elsöprő siker
Az örök érvényű igazságokat boncolgató, Nikos Kazantzakis regényen alapuló mozifilm, a Zorba, a görög kora egyik klasszikus, mediterrán szépségideáljává avanzsálta Irenet. Egy gyönyörű, fiatal özvegyet játszik benne, aki sok férfi álma a kis krétai faluban, ahol él. Ezzel a szerepével nemcsak a közönség, de a kritikusok körében is sztárrá nőtte ki magát. Alkalma volt sok filmklasszikusban szerepelni, mint például az Odüsszeia, Antigoné, Electra, Iphigenia, A trójai nők, az Egy királyi álom, Az üzenet, a Vérvonal és a Navarone ágyúi, melyek ünnepelt színésznővé tették.
Karrierje során sok díjat nyert el, 1961-ben megkapta a legjobb színésznőnek járót a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon az Antigonéban nyújtott alakításáért jutalmazták A trójai nőkben játszott szerepéért 1993-ban kapta meg az Arany Nyilat a Hampton Nemzetközi Filmfesztiválon, 2009-ben pedig az Arany Oroszlánt a Velencei Biennálén.
Irene, az ünnepelt
Roger Ebert filmkritikus az alábbiakat nyilatkozta róla: „Nagyon sok csinos lány kerül mozivászonra, de kevés nő.” Papas-t fantasztikus színésznőnek tartotta. A helyzetét nem találta egyszerűnek, hiszen a magas színésznő mellé nem rakhattak bárkit partnernek, az akcentusa miatt nem kaphatott meg bármilyen szerepet és „a szokatlan szépségével a szupersztár színésznők nem versenyezhetnek”. Egy szokványos, egyszerű színész könnyen elhalványodik mellette.
„Sosem nyertem Oscart… És Oscar sosem nyert Irene Papast.”
„Sosem akartam érzéki jeleneteket forgatni vagy a kívánatos asszony szerepét játszani. Magamat akartam alakítani… a független harcost.”
Kevesebben tudják róla, hogy énekesnőként is munkálkodott, 1969-ben megjelent egy lemeze, melyre 11 Mikis Theodorakis dalt énekelt fel. Többször dolgozott együtt Vangelisszel is, illetve megjelent népdalokat és bizánci himnuszokat tartalmazó albuma is.
Irene a görög Kommunista Párt tagja volt. 1967-ben, amikor a katonai junta hatalomra került az országban, és a színésznő is kifejezte ellenérzéseit, száműzték több művésztársával egyetemben.
Egyik utolsó filmje a Corelli kapitány mandolinja, mely a csodaszép szigeten, Kefalonián játszódik a II. világháború idején. 2003-ban forgatott utoljára, majd visszavonult. Pár évvel ezelőtt derült ki róla, hogy Alzheimer-kórban szenved.
2018 óta a görög Nemzeti Színház Dráma Iskolája a nevét viseli.
Képek: Pinterest
Videó: Youtube
