Tudtad, hogy az Olympos név nemcsak Görögország legmagasabb hegyét, hanem Karpathos egy gyönyörű települését is takarja? Látogassunk most el oda!
Mindamellett, hogy a modern világban a távolságok lecsökkentek, a nagyvárosok hemzsegnek a turistáktól, a népszerű úti célok egyszerűen és olcsón megközelíthetőek, egyre nagyobb a kereslet a nyugodtabb, kevésbé zajos és forgalmas desztinációk iránt. Hiszen ahány ember, annyi igény. Szerencsére ők is megtalálhatják a számukra megfelelőt, a világ egy-egy – még – rejtett pontját, ahol a mindennapi rohanás elől elbújva teljesen kikapcsolódhatnak. Lássunk hát most egy ilyet, fedezzük fel Karpathos szigetének egy gyönyörű zugát, Olympos-t!
A Dodekanisos-szigetcsoporthoz tartozó Karpathos nevű földdarabka még nem számít teljesen nyitott könyvnek a turisták előtt. A nagyobb, ismertebb szigetek zsúfoltságához képest errefelé ritkábbak a sorozatban fel- és leszálló repülők, így a sziget többé-kevésbé mentes a turistaáradattól. Ez azonban korántsem vetít előre unalmat és egyhangúságot.
Több napos túra esetén Karpathos szigete könnyedén és kényelmesen bejárható. A szebbnél szebb tájak között igazi ékszerdobozokat fedezhetünk fel. Az egyik ilyen közülük Olympos falvacskája.
A hellén szent hegy nevét viselő kis település festői környezetben, a hegy tetején, stratégiailag hangsúlyos területen fekszik. Éppen ennek az elhelyezkedésnek köszönhetően sikerült megőriznie több száz éves, sajátos kultúráját. A szinte megközelíthetetlennek tűnő északi csücsökben meghúzódó Olympos első lakói a sziget tengerpartjáról az arab és szír kalózok elől a hegyekbe menekülő görögök voltak, a réges-régi 6. században. Az elsőre kietlennek tűnő vidéken friss forrásokat, teraszos földművelésre alkalmas meredek és buja völgyeket, a hegycsúcs által biztosított tökéletes kilátást találtak.
A sziget fejlődésével Olimposz továbbra is elszigetelt maradt, ide nem vezetett út, igazi kihívás volt felkapaszkodni a magaslatra. Ennek ellenére valóságos mezőgazdasági központtá nőtte ki magát, egy időben az egész földdarabka élelmiszer-ellátója volt. A lejtőn kecskék legelésztek, az itt élők búzát, árpát, olívát, szőlőt termesztettek, és több, mint 75 szélmalmot építettek.
Mindezek tükrében nem meglepő, hogy az itteni kultúra megőrizte egyediségét, és ma már egy valóságos élő múzeumként funkcionál. A néprajztudósok a lakók szavaiban ókori dór dialektust véltek felfedezni. Az ínyencek mind a tíz ujjukat megnyalják az itt elkészített kenyér, sajt és édességek után. A nők és asszonyok gyönyörű népviseletükkel őrzik hagyományaikat, csodaszép hímzésekkel tarkított ruhákat és kecskebőrből készített csizmát hordanak.
A település apró házacskáival olyan, mintha csak egy filmforgatás kedvéért építették volna fel őket. A modern berendezésekhez szokott embernek nehezen elképzelhető, hogyan férnek el az itt élők azokban – a mindössze egy parányi szobából álló – házacskákban.
Az ilyen nagyfokú elszigeteltségnek köszönhetően őrizhette meg Olympos régi hagyományait és szokásait, hiszen az évszázadok során szinte semmilyen külső behatás nem érte. Mégis, a helyiek egyik legnagyobb bevétele az idetévedt turistákból fakad. Nyaranta könnyebben megközelíthető a vidék; ilyenkor minden nap hajó viszi a kirándulókat egy közeli kikötőhöz, ahonnan busz szállítja őket a kanyargós utakon egészen a falvacskáig.
Természetesen a rossz nyelvek szerint az itt szemmel láthatóan élő tradíciók csak a közönségnek szólnak, a település csak egy szórakoztató parkként szolgál. Ennek azonban könnyen a végére járhatunk. Időzzünk itt, amikor a turistacsoportok már elmentek, vagy látogassunk el ide szezonon kívül! Élvezzük az ide vezető kemény, kikövezetlen, de gyönyörű kilátással – és mély gödrökkel – tarkított utat!
A vendégek hada nélkül Olympos csendesen tölti mindennapjait. Nem botlik az ember úton-útfélen portékáját kínáló helyi lakosba vagy ételét reklámozó vendéglátósba. Ilyenkor csendes megfigyelő lehet a messze földről érkező; a szűk kis utcácskákban sétálva a szabadban kenyeret sütő asszonyokkal találkozhat, a házak előtt férfiak farigcsálnak, a szomszédok pedig jellegzetes dialektusban pletykálnak.
Talán ekkor érzi egy vándor, így, háta mögött a szélmalmokkal, előtte a végtelennek tűnő Égei-tengerrel, hogy nagyon különleges helyen van, hiszen ebben az egyre zsugorodó világban igazán kevés olyan hely van, mint Olympos. Megéri megnézni a világ ezen csodáját, amíg tehetjük!
Fotók: Pinterest
