Oly sok szó esett már Görögország egyik leghíresebb nevezetességéről, ám arról talán még nem tettünk említést, hogy a szó szoros értelmében kik is formálták a Fellegvárat olyanná, aminek maradványaiban ma is gyönyörködhetünk?
Többen úgy vélik, hogy a munkások rabszolgák lehettek, hiszen az ókori világban, beleértve az ókori Görögországot is, a társadalom szerves részét képezte ez a réteg. Hellászban a több ezer rabszolga formálta a szociális piramis alapját. Minden szabad polgár rendelkezett minimum egy rabszolgával, akik nem feltétlenül görögök voltak, lehettek rabok vagy olyan emberek, akik a rossz gazdasági körülményekből adódóan elvesztették a vagyonukat.
A Kr. e. 5. században Athén volt a legnagyobb kulturális és katonai központ a világon. Ekkor álmodta meg Periklész a Parthenon megépítését, melynek megvalósításához képzett kőfejtőkre, ácsokra, kohászokra és kőfaragókra volt szükség. Rabszolgák és külföldi munkások végezték sokszor ugyanazt a munkát, mint az athéni polgárok. Gyakori volt, hogy a mesterek hozták magukkal a saját szolgáikat, akikkel együtt dolgoztak az építkezésen. Fizetést az utóbbiak is kaptak, de azt részben vagy teljes egészében az uruknak kellett adniuk.
Az ókorban az Akropolisz mellett számos más csodás építmény született meg, ami nem jöhetett volna létre a rabszolgák kemény munkája nélkül.
