Tzeni Karezi görög színésznő az 1950-es évektől az 1960-as évek végéig tartó „aranykor” egyik legtermékenyebb színésznője volt. Nemcsak a színpadon és a kamerák előtt volt hihetetlenül tehetséges: élete végéig számos ügy elkötelezett aktivistája is volt.
A görögországi Athénban, 1932-ben született Evgenia Karpouzi (vezetékneve görögül görögdinnyét jelent) már nagyon fiatalon ígéretes színésznőnek bizonyult. Édesapja, Konstantinos Karpouzis kiváló matematikus, édesanyja, Theoni Karpouzi pedig tanárnő volt.
Szülei támogatták Karezi tanulmányait és színésznői képzését, és a Szent József nővérek által fenntartott francia magániskolába küldték Szalonikiben, majd később Athénba, ahol folyékonyan megtanulta a nyelvet. Tanulmányai befejeztével 1951-ben felvételt nyert a Görög Nemzeti Színház drámaiskolájába.
Korai munkái
Karezi Athénban tanult a görög színház és filmművészet akkori legnagyobbjaitól, köztük Angelos Terzakis drámaírótól és Dimitris Rontiris rendezőtől.
A bimbózó sztár szinte azonnal munkát talált a színházban, miután 1954-ben lediplomázott. A színházi közönséget és a rendezőket egyaránt elbűvölte Karezi kacér, ugyanakkor vad színésznői kvalitása. Alig néhány hónappal tanulmányai befejezése után megkapta első szerepét a La Belle Helene című nagy színházi darabban Melina Mercouri színésznő oldalán.
A következő évben Karezi debütált a filmvásznon is, Alekos Sakellarios rendező Laterna, Ftohia, kai Filotimo című vígjátékában, mint egy fiatal nő, aki elszökik otthonról, hogy elkerülje a házasságot. A film hatalmas sikert aratott, és az 1957-es Laterna, Ftohia, kai Garyfallo folytatásával együtt sztárrá tette a fiatal színésznőt.
Karezi 1959-ben felvette a „Min Ton Rotas Ton Ourano” („Ne kérdezd az eget”) című dalt is, amelyet a görög zeneszerző, Manos Hadzidakis írt, A bátrak szigete című film zenéjének részeként, és amely az egész görög zene egyik legkedveltebb dala lett.
Tzeni Karezi és a görög mozi aranykora
Bár színésznőként már az 1950-es években hírnevet szerzett magának, Karezi karrierje az 1960-as években virágzott igazán. Ebben a korszakban a görög filmművészet legfontosabb filmjeiben játszott, például a Lola és a Tzeni Tzeni című filmekben, és még saját színházi társulatot is alapított. A nemzetközileg legelismertebb filmje a Ta Kokkina Fanaria, azaz A vörös lámpások volt, amelyet a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelöltek.
A hatvanas évek elején Zahos Hadzifotiou újságíróval kötött kétéves házassága után Karezi egy közös film forgatása közben ismerkedett meg Kostas Kazakos görög színésszel, rendezővel és politikussal.
A pár hamar egymásba szeretett, és 1968-ban összeházasodtak, alig egy évvel azután, hogy a görög junta, vagyis a jobboldali katonai diktatúra átvette a hatalmat Görögországban. Karezinek és Kazakosnak egy fia született, Konstantinos Kazakos.
A házaspár akkoriban foglalt állást a junta ellen, amikor a színészeket, a politikusokat és művészeket, akik baloldali politikai nézeteket vallottak, vagy a diktatúra szélsőségesen konzervatív társadalmi dogmáival ellentétes műalkotásokat hoztak létre, száműzhették, megkínozhatták, vagy még rosszabb.
Karezit és férjét 1973-ban, alig egy évvel a junta bukása előtt bebörtönözték, miután előadták az Óriáscirkuszunk című darabot, amely a diktatúrát szatirizálta.
1955 és 1972 között Karezi 32 filmben szerepelt, ezzel a kor egyik legtermékenyebb színésznője volt. Sokan ezt az időszakot tartják a görög filmművészet csúcsának. Miután 1972-ben utoljára szerepelt Arisztophanész Lysistrata című darabjának filmes feldolgozásában, Karezi a színházra koncentrált.
Utolsó napjai és aktivista tevékenysége
Karezi színpadon továbbra is játszott, olyan klasszikusokban, mint a Ki fél Virginia Woolftól? és a Médeia, egészen 1990-ig, amikor halálos mellrákot diagnosztizáltak nála. Mivel túlságosan nagy fájdalmai voltak ahhoz, hogy folytassa a színészkedést, Karezi visszavonult, és élete utolsó éveit a családjával töltötte. Tragikus módon a sztár 1992-ben, mindössze 60 éves korában hunyt el rák következtében, amely áttéteket képzett a testében.
Élete utolsó éveiben Karezi a palliatív ellátás tudatosságának és gyakorlatának növeléséért szállt síkra Görögországban. A palliatív ellátás holisztikus megközelítés, amely a gyógyíthatatlan és összetett betegségben szenvedők életminőségének javítását célozza meg orvosi, pszichológiai és lelki kezeléssel. Karezi azért szállt síkra, hogy a hasonló helyzetben lévők Görögországban méltósággal élhessék meg utolsó napjaikat. Nem sokkal halála után megalapították a Jenny Karezi Alapítványt az emlékére. Alapítványa palliatív ellátási támogatást nyújt a végstádiumban lévő rákos és más összetett, életveszélyes betegségekben szenvedőknek.
Ez a lenyűgöző, bájos görög színésznő szépségéért, bájáért és tagadhatatlan tehetségéért továbbra is az egyik legkedveltebb filmcsillag Görögországban.
