Idén március 25-én a 203 éves évfordulójához érkezett a törökök elleni szabadságharc kitörése, ezért úgy gondoltuk, folytatjuk sorozatunkat, melyet korábban elindítottunk. A számos hős közül, akiknek oly sokat köszönhetünk, bemutatunk Nektek párat, akikről esetleg eddig személy szerint nem hallottatok. Jöjjenek hát ők, a múlt hősei, akik megharcoltak a szebb jövőért.
Konstantinos Kanaris
Konstantinos vagy Konstantin Kanaris görög tengernagy, hazafi és politikus volt, aki 1790-1877 között élt. A görög függetlenségi háborúban tanúsított hősiessége miatt vált ismertté. A Hios-tól északnyugatra fekvő Psara szigetéről származott. Születésének évét 1793-ra vagy 1795-re teszik. Nagyon fiatalon árva lett. Megélhetése érdekében tengerésznek állt.
1814. szeptember 14-én Odesszában három kereskedő megalapította a Baráti Társaságot vagyis a Filiki Eteria-t, hogy fellázadjon az Oszmán Birodalom ellen. Bár támogatókat toboroztak a forradalom kirobbantásához, Kanaris nem volt köztük. Ő 1821. április 10-én csatlakozott a forradalomhoz. 1822-ben a törökök Kara Ali pasa török tengernagy parancsnoksága alatt 25 000 embert mészároltak le Hios-on, 15 napon át égették és pusztították a szigetet. Ez megtorlás volt azért a támogatásért, amelyet egy samos-i görög lázadónak nyújtottak, akik megpróbálták felszabadítani Hios-t. E mészárlás miatt tengeri háború tört ki. Psara őslakosai azonban képzett tengerészek voltak, teljesen felszerelt hajókkal, és tapasztaltak a kalózok elleni harcban.
Konstantinos Kanaris tűzoltóparancsnokként vált ismertté. Ötven kishajóval és nyolc tűzhajóval Miaoulis megtámadta a török flottát. 1822. június 6-án éjjel Kanaris végrehajtotta a hios-i mészárlásért járó bosszút, megölve Kara Ali pasa török admirálist. Konstantinos és harminchat embere két tűzhajóval megközelítette az admirális zászlóshajóját, a Bourlota Saimaz-t, miközben azok a Bairam ünnepét ünnepelték, Ramadan utolsó napján. Sikerült a tűzhajókat a monstrumhoz csatolni, és meggyújtani azt. Kanaris és emberei elmenekültek, míg 2000 török tengerésztiszt, matróz és fogoly azonnal életét vesztette, mivel a hajó szörnyű robbanással a lángok martaléka lett.
Az admirális a vízbe ugrott, de egy lezuhanó gerenda végzett vele. 1822-1824 között Kanaris még három sikeres támadást hajtott végre a török flotta ellen, egyet Tenedos-nál 1822 novemberében, egyet pedig 1824-ben Samos-nál és Mytilinél.
1825-ben Alexandriában az ellenszél meghiúsította Kanaris tervét, amikor megpróbálta megsemmisíteni Mehmut Ali hajóját, hogy megakadályozza a Görögország elleni előkészületeit. Ezt követően a török szultán az egyiptomiak segítségét kérte, akiknek kiváló hadseregük volt. Ibrahim Pasa, az egyiptomi alkirály fogadott fia Napóleon veresége után veterán francia tiszteket alkalmazó hadsereget alakított ki. A hadserege jobban felszerelt és jobban szervezett volt, mint a görögöké, és számbeli fölényben is volt velük szemben.
A pasa több sikeres hadjáratot szervezett a görögök ellen, és sikeres puccsot hajtott végre, 1824. június 21-én Psara elpusztításával. Bár a helyiek egy része elmenekült, a többieket lemészárolták vagy eladták rabszolgának. Szülőföldje elpusztítása ellenére Konstantinos továbbra is hősiesen harcolt. 1826-ban, amikor a görögök megpróbálták felállítani a reguláris hadsereget, Kanaris-t a Hellas fregatt kapitányává nevezték ki.
Ennek ellenére a görögök vesztes csatát vívtak Ibrahim Pasa ellen. Csak Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia egyesített tengeri ereje mentette meg a görögöket. 1827. október 20-án, a navarinói csatában az egyiptomi flotta megsemmisült. Végül a háború befejeztével és Görögország függetlenné válásával Konstantinos kezdetben az új görög hadsereg tisztje lett. Végül admirális rangot kapott.
Végül Kanaris belépett a politikába, és politikusként kitüntette magát. Görögország első kormányzójának, Ioannis Kapodistrias-nak a követője volt. Több kormányban is miniszter volt, többek között haditengerészeti miniszteri tisztséget is ellátott. Emellett három cikluson át miniszterelnök is volt, 1844 március-áprilisában, egy második ciklusban, 1848-1849 között, majd egy harmadik ciklusban 1854 májusától júliusáig. 1862-ben egy vértelen forradalomban segített elűzni Ottó görög királyt. I. György görög királyhoz hasonlóan segített Vilmos dán herceg koronázásában. Kanaris ezután negyedszer is miniszterelnök lett, 1864 márciusától áprilisáig, majd az ötödik ciklusban, 1864 augusztusától 1865 februárjáig. Végül a hatodik miniszterelnöki ciklusra, 1877 júniusától szeptemberéig, az orosz-török háború válságának kezelésére tért vissza a visszavonultságból.
Kanaris miniszternök volt, mikor meghalt. Athénban temették el más hírességek és miniszterelnökök mellett. Halála után Kanaris-t görög nemzeti hőssé nyilvánították és tisztelték. Nagyon népszerű háborús hős volt, mivel úgy tartották, hogy bátran cselekedett, és a görög függetlenségi háborúban bátran védte a hazát.
Sorozatunk többi részét a nevekre kattintva olvashatod:
